ok
2019 előző hónap július következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

2018.03.18. - Hírek

Könnyűzenei képzés a Debreceni Egyetemen (Budai Krisztián)

Beszélgetés a dob tanszak tanárával, Szakadáti Mátyással.

 

RD: Mióta működtök itt a Debreceni Egyetemen, mikor indultatok?

SzM: Az egyetemen ez a 3. hetünk (az interjú február 26-án történt - a szerk.), amikor már képzést is csinálunk. De még annyira az elején járunk, hogy az első hónapon belül vagyunk. Január 19-én volt az első felvételi kör, rá kb. 2 hétre csináltunk egy pótfelvételit, mert közben lettek még új jelentkezők, és utána kezdtük meg a képzést.


 

RD: Az új bútorok szaga is érződik még…

SzM: Igen, abszolút. Nem tudom, hogy az épület mi volt előtte, de azt mondták, hogy ezt a részt még kifestik (a tanári pihenőben ülünk, ahol kanapék, és asztalok sorakoznak – a szerk.), de itt még minden vadonatúj. Múlt héten érkeztek ezek az asztalok, látszik, hogy még csomó mindennek nincs meg a helye.


RD: Gondolom kell még egy pár hét, amíg belakjátok.

SzM: Igen, elleszünk még egy darabig vele. Főleg, hogy mi gyakorlatilag „lezuhanunk” hétfőn kora délután, és este már megyünk is vissza Pestre.


RD: Akkor ez egy gyors kör.

SzM: Igen. Múlt héten, amikor ezek a bútorok megjöttek, Lakatos Péter dékán mondta, hogy majd kialakítunk itt egy kis tanári pihenőt. Ott gondolkoztunk, hogy ez egy baromi jó ötlet, csak nem tudjuk, hogy mikor fogunk itt ülni. Mondjuk most.


 

RD: A tanári karba bevontok-e majd helyi embereket? Nyilván ez még messze van, talán a jövő zenéje.

SzM: Ez még nagyon kialakulófélben van. Szó volt már erről a vezetés részéről, hogy a helyi embereket esetleg majd be tudnánk vonni. De egy kicsit kanyarodjunk oda vissza, hogy ez az egész hogy jött létre, mi mit keresünk itt Debrecenben. Az egyetem vezetése nagyon jól felismerte azt, hogy könnyűzenei képzés, pláne felsőoktatás keretein belül nem létezik Magyarországon!


RD: Meglátták a piaci rést.

SzM: Igen, meglátták, és megugrották. Ők meg tudják teremteni ennek az infrastrukturális részét, minket pedig arra kértek fel, hogy ennek a dolognak a szakmai részét tegyük hozzá. 20 éves tapasztalatunk van Kőbányán ebben a műfajban – még ha személy szerint én nem is vagyok ott 20 éve –, de vannak ott olyan tanárok, például az Egon, aki a Kőbánya igazgatója, vagy Maróthy Zoli, aki az első pertől ott volt. Ének tanszakon elhoztuk a legfiatalabb növendékeinket is, akik nálunk is nemrég csöppentek bele a tanári szerepbe. Ez a debreceni dolog ez egy nagyon új, mondhatnám azt is, hogy kiforratlan dolog.


RD: Kísérletező?

SzM: Olyan szempontból kísérletező, hogy talán az itteni embereknek ez egy kísérletezés, de mi pontosan tudjuk, hogy mit szeretnénk itt csinálni, és nagyon konkrét elképzelésünk van arról, hogy ezt milyen irányba szeretnénk terelgetni. Mi egész biztos, hogy nem kísérletezgetni jöttünk. De ezt mi elmondtuk, amikor vége lett a felvételi körnek, és ott volt minden felvett jelentkező, akkor elmondtuk nekik, hogy az együttműködésüket kérjük, hogy tudjunk velük eredményt felmutatni. Nagyon kevés időt töltünk most a 2. félévben velük, hiszen május 19-én már növendék koncertet tartunk a Zeneművészeti Karon. Addigra már valamit produkálni kell. Nagyon nagy a szórás. Itt nem csak az egyetem hallgatói vannak. Meghirdette az intézmény a saját hallgatóinak, de aztán kinyitotta a kapukat, és azt mondta, hogy bárki jöhet. Úgyhogy ez jelen pillanatban egy tanfolyam. Ez nem egyetemi szintű képzés, mondhatnám, hogy sokkal inkább alap szintről indulunk. Dobon egész biztosan. A hosszú távon nézve egy hosszadalmas adminisztrációs folyamat előtt állunk.


 

RD: Az akkreditációra gondolsz?

SzM: Pontosan, az akkreditáció megteremtésére. Ha minden jól megy – 2018. szeptemberétől még biztosan nem tudunk – 2019. szeptemberében már tudunk egyetemi képzést indítani. Az lenne a cél, hogy ez elinduljon, és hogy mondjuk 2023 tavaszán diplomát adjunk embereknek. Ezen dolgozunk, de nem csak mi, hanem az egyetemen belül nagyon sokan.


RD: Hány diákotok van most összesen?

SzM: Nagyon vegyes volt a felhozatal. Jelenleg 5 dobos növendékünk van, 2-3 zongorista, basszusgitárosból sajnos most csak 1, és úgy néz ki, hogy jön még 1, aztán ha jól emlékszem 6 gitáros, énekes pedig 15 fő. Összességében majd 40 főt teszünk ki.


RD: Ez nagyon szép, főleg, hogy szinte a semmiből lettetek. A hangszerparkotokról mesélnél nekünk egy kicsit?

SzM: Nagyon-nagyon el vagyunk kényeztetve. Ritka az olyan oktatási intézmény, ahol ilyen szintű hangszerparkot lehet felvonultatni. Ha csak a dobokat nézzük, van két vadonatúj Tama Imperialstar dobfelszerelésünk PST8-as cintányérokkal, vadonatúj percussion szettel. Van ezeken kívül van még egy Ddrum jazz szett a másik zenekari teremben. De vadonatúj erősítőink vannak, mindenből profi minőségű a felszerelésünk.


 

RD: Akkor minden megvan nektek ahhoz, hogy elinduljatok, és haladjatok.

SzM: Igen, szerencsére az egyetem nagyon sok pénzt tudott erre fordítani.


RD: Ez is egyfajta erődemonstráció, hogy a vezetés ezt komolyan gondolja.

SzM: Én azt gondolom, hogy igen. Annak egy nagyon komoly üzenete van, hogy ha egy intézmény nem úgy gondolja, hogy na jó indítsuk be, de a lehető legkevesebb ráfordítással. Itt az egyetemen nem így gondolkoztak, hanem elmondanám, hogy például a pótfelvételit a rektorhelyettes úr végig ülte.

A dékán, és a dékánhelyettes, és Duffek Misi is zongoristák. Csupa zeneszerető ember vesz minket körül, akik ezt az egészet támogatják. Úgy hallottam, hogy még a kancellár is zenél, azt hiszem ő is játszik valamilyen zenekarban. Nyilván ez egy nagyon nagy előny. Ez egy óriási egyetem rengeteg hallgatóval.


RD: Hogy látod, mi az a kapacitás, amit ti elbírtok, amit az épület elbír?

SzM: Ennél még bőven tudunk többet elérni, de ez nyilván szervezés kérdése. Nem feltétlenül kell itt egyszerre együtt lennie 80 embernek. Maga a ház 3 szinten tud működni. De mondjuk az alsó szinten 1-2 ének órára alkalmas terem van, de van olyan terem mellettünk, ami alkalmas lehet csoportos képzésre, akár egy szolfézs, vagy egy zeneelmélet órára. A későbbiekben fontosnak tartanánk, hogy az elméleti rész is hozzá jöjjön. Jelen pillanatban most főtárgy, és zenekari gyakorlattal indultunk el. Amúgy is ez a legfontosabb csapás, ez a képzés gerince. Ezért ez a két óra. A tanfolyamot most leválasztanám az egyetemi dologról. Az, hogy a tanfolyamon hány ember van, azt abszolút mi határoztuk meg. Azokat az embereket vettük fel, akikről úgy gondoltuk, hogy lehet velük valamit kezdeni. Dobon az van, hogy van pl. a Horváth István, aki a Debrecen Big Band-ben dobol, és hallhatóan ő már sokkal előrébb jár, mint a többiek. De itt van a Balogh Sománk, akinek 13 évesen nagyon jó érzékei vannak, de rögtön kiderült, hogy teljesen képzetlen. Tehát most a nulláról indítunk, és számolgatjuk a gombócokat a kottában. Neki a kottaolvasás új terület. Nagyon széles a palettánk. Én azt remélem, hogy ha tudunk akkreditált képzés lenni, akkor sokkal inkább rámehetünk majd a minőségre. Azt gondolom, hogy nem kell egy évben 80 embert képeznünk. Elég egy évben képeznünk 3 dobost. De legyen 3 olyan dobosunk, aki amikor 3 év múlva le fog diplomázni, akkor azt tudjuk mondani, hogy egy nagyon magasan kvalifikált emberről beszélünk.


RD: Nyilván ha egy dobos meg akar élni ma a piacon, egy bizonyos szintet meg kell ütnie.

SzM: Igen, és ma egy zenésznek 2 kiemelkedési lehetősége van, ha el akar helyezkedni. Az egyik, ha egy zenekarban el tud helyezkedni - mindenkinek képességei, szerencséje, kapcsolatai, mentén. Miután már Magyarországon már lemezeladásról nem beszélgethetünk, erre már nem lehet építeni. A muzsikusnak a legfőbb bevételi forrása a koncert. Ezen kívül pedig az oktatás van.


 

RD: Örülök, hogy rátértél, mert szerettem volna, ha ebbe jobban belemegyünk. A zenetanár képzésben mennyire gondolkodtok?

SzM: Abszolút, hiszen már a Kőbányai Zenei Stúdió is egy emelt szintű OKJ-s képzésre van fölépítve – az alap OKJ 2 év, és van még 2 év, ami ráépülő képzés –, és abban nagyon magas a pedagógiai óraszám. Azt gondolom, hogy ez az egyetemi képzésben is meg kell, hogy jelenjen. Ennek a diplomának az is a hozadéka kell legyen, hogy a hallgató a megszerzett tudását át is tudja adni, törvényileg is. Hiszen az a legnagyobb probléma, hogy itthon az emelt szintű OKJ-s vizsgával nem lehet tanítani, de ezt külföldön elfogadják. Van olyan volt növendékünk, aki Németországban főiskolán tanít, de például van a Délvidéken iskolaigazgató volt növendékünk.

 

RD: Igen, ennek törvényi háttere van, így van meghatározva.

SzM: Így van, ez most így áll. Én például nem taníthatnék most általános iskolában ének-zenét, de zeneiskolában sem taníthatnék ütőt, dobot. Csak úgy lehetne, ha az iskola szórakoztató zenei képzést indítana. Mert ha kifejezetten így hirdetné meg ezt a szakot, abban nekem van a legmagasabb végzettségem, ami ma Magyarországon megszerezhető. És az lenne a cél, hogy az egyetemi képzésben erre rájöjjön egy még magasabb végzettség, amivel már valóban el lehet menni zeneiskolába tanítani. Én most például az OKJ-s képzésben taníthatok a végzettségemmel, de lejjebb nem taníthatok, följebb meg nincs. Jelen pillanatban ez egy faramuci helyzet, ezen is kíván az egyetem változtatni.

De azt gondolom, hogy mire odakerülünk, a helyzet változni fog, és ezek az emberek el is tudnak majd helyezkedni.