ok
2019 előző hónap július következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

2018.10.17. - Hírek

Nagy Ákos (Budai Krisztián)

Nagy Ákossal beszélgettünk zenékről, zeneszerzésről, zenehallgatásról, ütőhangszerekről, zeneelméletről, és még sok minden másról. Legutóbb a PSGT kapcsán olvashattatok róla a Depó oldalán.

 

RitmusDepo: Miért döntöttél a zeneszerzés mellett?

Nagy Ákos: Az írás: kényszer. A kellően sok urán-szurokérc kibányászása, amiből ha 200 tonnányit bezsákmányolunk, akkor máris van 5 grammnyi sugárzó anyagunk: sárganyunk. Ezért írok én zenét. A kényszer miatt. Egy olyan kifejezési forma a zeneírás, amiben jó felolvadni. Amiben örömmel merítkezem meg nap, mint nap. Ami folyamatos bíbelődnivalót biztosít számomra. Ahol non-stop lehet játszani és kísérletezni. Azt hiszem a leginkább ezzel vagyok képes kifejezni, elmondani ki is vagyok, mit is akarok és miért is akarom azt, amit akarok.


RitmusDepo: Miért pont az ütőhangszerek foglalkoztatnak?

Nagy Ákos: Igazából nincs kiemelt szerepkörük nálam. Bár nagyon erősen vonzódom hozzájuk, de nem kedvelem őket jobban, mint a fafúvós vagy a vonós hangszereket.


A kora gyermekkori fazekakkal való játszadozás a konyhában nyilván többet jelenthetett számomra, mint másoknak, hisz szinte alig van darabom, a szólókat leszámítva, amiben ne biztosítanék az ütőhangszer család valamelyik tagjának valamilyen szerepet.


Még általános iskolába jártam, amikor lenyűgözött egy szép nagy tam – tam. Talán Orff Carmina Burana – ja lehetett, amiben felhangzott. A mű egyáltalán nem érdekelt, sose kedveltem ezt a fajta művi csim-bum cirkuszt, ezt a gigantikus csinnadrattát. Az abban szereplő ütőhangszerek viszont annál élénkebben érdekeltek. Ahogy sisteregve, sziszegve, búgvó, kongva szólnak. Milyen fura hangszinük van. Milyen szépen és gazdagon színezik a zene szövetét.


Sokkal korábban vált vonzóvá számomra akár az afrikai törzsi zene, akár a Távol-keleti ütőhangszeres kultúra, mint Mozart Prágai szimfóniája. Ez később se változott. Hamarabb vált fontossá a westcoast egyik l'enfant terrible – je, Harry Partch, mint például Kurtág zenéje.


Kérdésed miértjére egyáltalán nem tudom pontosan a választ. Erős érzelmi okai lehetnek. Talán eleinte a szokatlanságuk, a kinézetük, később pedig a még el nem használtságuk lehetett számomra kedves. Persze ez utóbbi nem is igaz, hisz a huszadik század második felében teljesen elkoptatták az ütők korábbi fényét, nimbuszát.

 

Nagy Ákos (forrás: Nagy Ákos fb oldala)


RitmusDepo: Felfogásod szerint mi a szerepe egy ütőhangszernek?

Nagy Ákos: Bármi és minden. Lehet, akár dallamhordozó, de színező szerepkörben is. Utánozhat, kelthet effektusokat is. Bartók megmutatta, hogy milyen remekül képes például a zongorát szinezni a Szontában. De fordítva is igaz. Az ütőhangszereket is utánozhatjuk akár fafúvós hangszerekkel is. Legyek násza című darabom végső soron nem egyebet óhajt, mint hogy a fuvola ütőhangszerré váljon.


Nagyon fontos számomra a Rimóczi Istvánnal közösen életre hívott szerelemgyerekünk: a PSGT, amelyben különféle hétköznapi tárgyak, pl. gáztartályok, bicikli kormányok, rugók, fékdobok , stb. a hangkeltők, a hangszerek. A PSGT projektben az ütő– és egyéb akusztikus hangszerek hangjait kívánjuk hol teljesen összeovlasztani az elektronikus hangszerek spektrumával, hol épp a kettő különbözőségét kívnjuk megmutatni.


Darabjaimat felsorolva és bemutatva őket próbálom elmagyarázni, hogy épp mikor milyen szerepet szántam az adott művekben a hangszereknek, illetve milyen hatást szerettem volan kelteni.


Ami a Fodrozódások az Enceladus jegén fémütőhangszerek és elektronikát foglalkoztató darabomat – amit a kiváló ütőhangszeres, Palotás Gábor barátom felkérésére írtam – illeti, ott a már korábban irt darabjaim transzlációs, rácsszerkezetű szimmetriáját akartam feleleveníteni egy mozdulatlan, szinte teljesen statikus, ugyanakkor a felszín alatt erőteljes mozgásokat vegző darab megírasa által.

Évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy Bartók Fából faragott királyfi bevezetőjéhez vagy Ligeti Lontano cimű zenéjéhez hasonló darabot akarok írni magam is, ahol hasonló statikusság figyelhető meg, mint amire vágytam. A jégtakaró alatt zajló élénk mozgás – ez volt az ideám.


Előadóművészetben is a hűvos, tartózkodó muzsikust preferálom, aki aztán felhevíti játéka közben még a szikár darabokat is.


A jégtakaró és egy különleges geológiai jelenség, amely a Jupiter Európa és a Szaturnusz Enceladus nevű holdján található, izgatott, hogy tudniillik valami fagyos, mégis mozog alatta valami. Hogy valami bár haldoklik, de haldoklása által életet nemz, illetve egy már elő dolgot táplál.


William Herschel által 1789–ben felfedezett égi tünemény a Szaturnusz tizennegyedik holdja, amely circa 1/8 része a mi kíserő bolygónkénak, a Szaturnusz "E" gyűrűnek nevezett részén, a Mimas és a Tethys holdak közöt kering. Az "E" gyűrű, ami a legkülső (legalábbis a mai tudásunk szerint) és legkisebb gyűrű, közel 1 000 000 kilóméter széles. Az Enceladus, ahogy a mi Holdunk is, mindig ugyanazon arcát mutatja anyabolygójának, ugyanis keringése szinkronban van a bolygó körüli pályájával. Ez az égitest, amely Naprendszerünk legfehérebb planétája, születese óta haldoklik. A felszínen található jégvulkánok aktív munkájának köszönhetően a törmelék egy része a holdra záporozó meteorok által kilökött anyagok táplálják a Szaturnusz gyűrűrendszerét, vagyis haldoklásával élteti azt.

 

Ákos Nagy - Fodrozódások az Enceladus jegén [electroacoustic version]

 


Fodrozódások az Enceladus jegén, kottarészlet 1. (a szerző engedélyével)

 


Fodrozódások az Enceladus jegén, kottarészlet 2. (a szerző engedélyével)

 

Az Enceladust belül a Titán árapályai fűtik. Ez alakítja a felszínen a hegyek, árkok, völgyek csoportjait. Ezek hasonlítanak a Naprendszerünk legnagyobb holdjának a Ganümédészen fellelhető kepződményekhez. A 200 kilóméter hosszú, 5–10 kilóméter széles és 1 kilóméter mély hasadékokat a tektonikus mozgások alakítják, ahogyan azt a Cassini– Huygens szonda megállapította. Az égitest déli sarkvidéken Tigriskarmolásoknak nevezett töresek szabdalják szét a felszínt. Ezek aktiv gejzírek, amelyek több száz méter magasságig lövellnek ki. A bolygóra folyamatosan friss hó hull, amely a gejzírekből visszahulló jégszemcsékből áll. A tudósok szerint a felszín alatt vélhetőleg akvatikus folyamatok mennek végbe. Talán hamarosan mikrobákat fedeznek majd fel rajta.


A darab formáját szintén a jéghez szerettem volna kötni. A Földünkön is megtalálható jégben a víz molekulái kaotikus formát öltenek. A földinel nagyobb nyomáson azonban a hetes jégnek nevezett állapotba kerülnek. Ekkor a molekulák rendezett, szimmetrikus kristalyrácsba rendeződnek.


A jégvilágot legjobban leíró színekre koncentráltam, így a színfoltokat, a színek területeit, a csillogó és piszkos felületeket erősen korlátoztam a szürke, a fehér, a kék és ezek különféle kombinációira.
A kombinációk száma, ahogy átfedik egymást ezek a színek, ahogy egyikből átmegyünk a másikba... ezek száma: rengeteg.


Claude Vivier harmonikus spektrumhoz keveredő inharmonikus hangzásai, amikkel ő harangokat és fémes ütőhangszereket utánoz, lenyűgözőek. Kaptam az alkalmon és ha már irizáló színzenét írtam, gondoltam tisztelgek előtte is. Stílusa ennek ellenére csak az ütőhangszerek használatában és talan a grandiózusra való törekvésben érhető tetten. Erős H tonalitasú befolyásoltsága ellenére a darab koránt se hangnemi, csupán egy egyszerű szervezőerő volt a H hang. H, mint Herschel és Huygens.
A hátterből elő–elő bújó zajszerű hatások, csörömpölő fémes hangzások egyébként is elmosnak mindenféle tonalitást és centrális ézetet. Arról nem is beszélve, hogy Christiaan Huygens 31√2, vagyis 31 egyenlő közű oktáv osztását is felhasználtam a darabban több más hangolással közösen. A mű tehát számos hangolási rendszer ütökéze és összebékülése.


Chiaroscuro เสียงระฆังจากโบสถ์นี้ฟังดูบริสุทธิ์ เหมือนกันทุกที่เลยนะ című opuszom, amely hat
ütőhangszeresre íródott, de ugyanakkor előadható preparált zongorán és/vagy elektronikus úton is, úgynevezett ringmodulált FM szintézist használó hangszereken távoli vidékek nép és műzenéjét és a középkori európai zeneszerzési technikákat veszi alapul. 

 

 

Nagy Ákos – Chiaroscuro 2nd version

 

A Chiaroscuro műszó olasz képzőművészeti kifejezés, amely fény–árnyjátékot jelöl, egészen pontosan a fényviszonyok és hatásaik ábrázolását jelenti a festészetben. A cím a vajang–bábokkal előadott jávai mitológiai témájú hindu eposzok egyes jeleneteit dramatizáló wayang gedog–ra utal. Az eredeti szertartásos előadások éjfélkor kezdődnek, és egészen hajnalig, reggelig tartanak.

Mint említettem már a darab eredendően ütőhangszeres kvintettre/szeksztettre készült. A logisztika, az előírt hangszerpark hiánya, a pénzszűkösség, illetve hat kiváló ütőhangszeres múló szándéka hozta létre a preparált zongorás verzióját a kompozíciónak.

 

Az úgynevezett izoritmikus szerkesztést, tehát azonos ritmusképletek, ritmussorok többszöri ismétlődése; az Ars Nova teoretikusai külön–külön kezelték a dallamot és ritmust: a dallam neve „color" (szín), a ritmussor neve talea (vágás); természetesen a dallamsor is ismétlődhet; a color és a talea egymástól független, és szinte sosem egyforma hosszú, valamint hoquetusok, azaz az Ars Nova igen jellemző ritmusformulája, voltaképpen a dallamvonal hirtelen megszakadását, váratlan szünetet jelent, mintegy a csuklást utánozva, zavarják meg állandóan, folyamatos jelenlétük a szakrális pszeudo– gamelan és pszeudo–khmer zenét vaskos humorba 'kergetik'.



Nagy Ákos – Chiaroscuro 1st version

 

Az A38 hajón például Yamaha DX7– II szintetizárt "preparáltam" úgy, hogy egy MF 102-es jelű Moog ringmodulátoron és szalagos visszhangosítón eresztettem át a szintetizátor általam programozott FM jeletit: ettől a fémes ütőhangszerekhez hasonló hangzást kaptam. A mű tehát ütőhangszerekkel, preaprált zongorával és elektronikus hangszerekkel is előadható, a már fentebb említett okok miatt.

 

 

Nagy Ákos – Chiaroscuro 3th version

 

De arra is volt számtalanszor példa, hogy a Gryllus Samu barátom vezette Hungarian Soundpainting Orchestraval kísérve más műveimmel összefűzve adtuk elő. 



Nagy Ákos – Chiaroscuro 4th version


A Wailling of Pendulum opusz ajánlása kettős. Egyrészt szerettem volna emléket állítani a magyar pionír elektronikus zeneszerzőnek: Patachich Ivánnak. Másrészt barátomnak Palotás Gábornak, kiváló ütőhangszeresművésznek írtam, aki megrendelője a darabnak. Ez a mű is ütőhangszer, jelesül marimba, és elektronika házassága.

 

Régebben olvastam egy tudományos lapban, hogy a bolygók, csillagok zenélnek és a nagyobb égitestekben a hanghullámok képesek modulálni a csillagok fényét. Ez megindította fantáziámat és arra késztetett, hogy mélyebben feltárjam a szférák zenéjének területét. Nagyon hamar elkezdtem gyűjteni a bolygók és a csillagok hangjait. Levelet írtam a SETI–nek és a NASA–nak, akik levélfordultával rendelkezésemre bocsátottak számtalan hallható tartományba transzformált rádiójelet. Évekig gyűjtöttem a mintákat és olvastam a témáról, amíg egyszer csak összeállt, hogy mit is szeretnék csinálni.

  

Boëthius írása a Szférák zenéjéről, a bolygók különféle együttállásairól, a hangsorokról, amelyeken bolygók uralkodnak számos zeneszerzőt inspirált már. Azonban több száz évnek kellett eltelnie, hogy technikai evolúciónk segítségével gigantikus rádiófüleket növeszthessünk magunknak, amelyek segítségével meghallgathassunk a Kozmosz örök muzsikáját. Ma bármikor hallgathatjuk a

Világegyetem non–stop rádióműsorát.

 

A legelső "adás az aeterben", a legelső muzsika, amely felhangzott tagadhatatlanul az Ősrobbanásé.

Ezek az első hanghullámok közel 52 oktávval mélyebbek a mi normál zenei 'a' hangunknál. Számításokat végezve könnyen kiderül, hogy ez egy végtelennek látszó ciklus, ahol egyetlen egy

hanghullám 200.000 évente szólal meg.

 

A modern tudomány bizonyította, hogy a hang befolyásolja ugyanazon spektrum magasabb hullámait is, vagyis a fényt. A hatalmas összepréselt, rendkívül forró gázgömbökben, az izzó csillagokban – ahogy a levegőben a Földön – hanghullámok terjednek. Ezek a hangok fizikai szempontból az orgonasípjaihoz hasonlatosak, arra emlékeztetnek bennünket. A csillagászok szerint egy csillag hangja pár paramétertől függ, mint például a korától, a méretétől, kiterjedésétől, a kémiai felépítésétől. A hang a csillag rezgéseként jelenik meg.

 

Engem leginkább a maradványcsillagok, vagyis a neutroncsillagok különleges fajtái: a pulzárok (nagyon gyorsan forgó neutroncsillag, a Crab–pulzár periódusa például 33 ezredmásodperc) és magnetárok (irdatlan erejű magneses térrel rendelkező neutroncsillag) izgattak.

 

Ezekből állítottam össze egy csokrot. Furamód orgonaszerű all–interval (anyakkord), nagyon sűrű clustert adott. Később, hogy valahogy mozgásra bírjam ezt az örvénylő szörnyeteget különféle pendulum hatást alkalmaztam. Kaotikusan imbolygó ingamozgást írtam le velük, így egy szabálytalan emelkedő, süllyedő, de mégis állandóan nyugvó/ nyughatatlan hangtömeget kaptam.

 

A marimba mozgását hol a matematikai, hol a fizikai inga egyenlete szabályozza. Az időben lassan változó, de nagyon gyors emelkedő, süllyedő, apró, pár hangból álló motívumok jól hallható kontrasztot alkotnak az elektronikus anyaggal. A műben számos szintetizátor, különféle hangolású gongok és ütőhangszerek szólnak, klarinétok, trombiták, harsonák és elhangolt zongora, valamint japán szájorgonák: shō mellett.

 

Ezeken felül igen hangsúlyos az ütőhangszerek jelenléte az Henri Michaux emlékére írt Par la voie des rythmes – La Déploration sur la mort d'Henri Michaux, a Glowing Sky, bent branches, az In dem Nebel, a Recitazioni [to Ádám Kondor] című elektroakusztikus kompozíciókban, a kettős kórust és ütőhangszereket, valamint elektronikát foglalkoztató Lever du Soleil dans le Brouillard apparant című művemben. 


Nagy Ákos – In dem Nebel

 

Általában kambodzsai, vietnámi, laoszi, kóreai, jávai, kínai, thai és burmai gongokat, csengőket, tibeti és nepáli harangokat, imatálakat, éneklő edényeket szoktam használni különféle réztányérok mellett. Többféle kínai, thai– mon– khmer és ausztro– ázsiai nyelveket beszélő népek és kultúrák zenéjét próbálom szintetizálni.

 

Glowing Sky, bent branches és Recitazioni [to Ádám Kondor] című darabjaimban a hátsó– indiai pi–phat együttesek gongjai a muzsika középfekvését adja ki, amíg a mély fekvéstől a magas felé haladva a gamelan hangszerek adják a többit. Azt el kell mondjam, hogy sose stilizálok, itt éppen úgy szólnak, ahogy a saját környezetükben is szólnak ezek az instrumentumok. A pi–phat gongjai lényegesen fürgébbek, emiatt melodikus mozgásokra sokkal alkalmasabbak a nehézkesebb, hosszabb ideig búgó, lassabban vonuló gamelan gongoknál. 




Nagy Ákos – Reciationi [to Ádám Kondor]

 

Hihetetlen fejtörést okoztak az előrerögzített gongok, melyek más–más kultúrákból valók, hogy hogyan is összeegyeztethetőek, valamint a Földünkön található egyik legkülönösebb módusz, a slendro beemelése. Az oktávot ugyanis más ázsiai népi kultúrákéhoz hasonlóan itt is öt, nagyjából egyenlő részre osztják fel.

 

De itt nem 171.4 cent az elvi érték, mint a thai kultúrában, hanem 240 cent, ami sok esetben meg– megközelíti a mi európai skálarendszerünket is.

 

A Lever du Soleil dans le Brouillard apparant című műben, ahol két részre osztott sokszólamú kórust és előre rögzített elektronikus anyagot foglalkoztatok a jávai gamelan és a món– khmer– thai pi–phat együttesek és zenei kultúrájukat idézem meg, ahol ütőhangszereik mellett erős színeffektusokkal színesítettem a kórus faktúráját. A slendro és a thai hangolással, amely ütközik és birokra kel a mi európai temperálásunkkal statikusságot, időben kibomló, lassan gomolygó polifóniát szerettem volna megvalósítani.

 

A mű megírása előtt kutattam, hogy milyen változásokat idéz elő a harmonikus részhangok (felhangok) mellé kevert nem–harmonikus részhangok (inharmonikusok), ez milyen mértékben mossa el, tompítja a nem szinusz hangokból felépített "tiszta hangzást", valamint, hogy lehetsége-e finom átmeneteket képezni e kettő között, tehát a harmonikus és az inharmonikus hangzások között. Ergo gamelan–szerű ütőhangszeres hangzás átcsúsztatható–e valamilyen vonósszerű hangzásba.

 

RitmusDepo: Te milyen szerepekkel ruházod föl őket darabjaidban?

Nagy Ákos: Rettenetesen tévesnek tartom a ritmushangszer megnevezést, hisz végső soron minden hangszer ritmushangszer. Ametrikus zene igen, de aritmikus zene nem létezik, hisz a 440 Hz–en rezgő kamara 'a' hang, másodpercenként 440 periodikus, tehát ritmikusan ismétlődő hullámot jelent. Megkockáztatom, hogy egyáltalán semmi sem létezik ritmikus ismétlés nélkül, semmi se lehet aritmikus. A légzésünk, a járásunk, a beszédünk, az évszakok váltakozása, a központi csillagunk körül keringő planéták éves ciklusai, a csillagok halála és egy újabb csillag születése mind ritmikus cselekvések, események.


A dallam, az úgynevezett határozott hangmagasság, a fentiekből következik, egy nagyon gyors ritmikus mozgás. Mivel minden ritmikus és minden ciklikus, ezért hát nincs is értelme elválasztani ritmus és dallamhordozó szerepkörre a hangszereket se, így az ütőhangszereket se szeretném ilyen jelzővel illetni. Ebből következik, hogy bármilyen szerepkört el tudok képzelni számukra, ahogy azt korábban már említettem. Akár egy fuvolát is el tudok ütőhangszert imitáló szerepkörben képzelni. Sztravinszkij és Bartók a huszadik század elején műveiken keresztül megmutatták, hogy a zongora valójában ütőhangszer.


Viszolygom a 'hangszerszerű' és a hasonló blőd kijelentésektől. Az, hogy mi hangszerszerű az tőlünk függ, a mi képzelőerőnk határozza meg, ahogy azt is, hogy valójában mi az, hogy hangszer, hangkeltő eszköz. Bezárhatunk bármit, bármilyen dobozba, de miért tennénk? A fogalmak vagy a cselekvés a meghatározó? Engem feltétlen a második érdekel jobban és nem vagyok hajlandó felülni az "ezt így szoktuk"– nak!

 

Nagy Ákos (forrás: Nagy Ákos fb oldala)

 

RitmusDepo: Az akusztikus, és az elektronikus dolgok mennyire válnak ketté, vagy ugyanazon logika mentén csiszolod őket?

Nagy Ákos: Egyáltalán nem válik el a kettő. Teljesen ugyanaz a munkamódszer hívja létre mindkettő megszülető zenét. Mégcsak nem is hallom őket máshogy. Mégcsak nem is hallom őket másnak. Eltekintve attól természetesen, hogy az elektronikus hangzás circa 120 éve van velünk, szemben az akusztikus hangszerekkel, amelyeket már több tízezer éve használunk és könnyebben fel is idézzük őket.


Bocsánat had kérdezzek vissza. Máshogy írnál le egy rudiment darabot, mint egy marimba művet? Máshogy hallod őket?


RitmusDepo: Én biztosan nem, mert számomra is minden ritmus, és ritmikus. Alapvetően nem tennék küönbséget, maximum ha merőben mást akarnék megmutatni, vagy elmondani velük. Egyébként mit gondolsz a mai zeneszerzésről?

Nagy Ákos: Azt, hogy a zeneszerzők magánmitológiájukat írják, magánkódexeiket másolják újra és újra. Magam se vagyok természetesen kivétel ez alól. Várom a történelmi pillantot, amikor lelepleződünk s figyelmünk valami sokkal szórakoztatóbb játék irányába válik oszthatatlanná és egyhegyűvé! (nevet)

 

RitmusDepo: Mit gondolsz a mai zenehallgatásról?

Nagy Ákos: Azt, hogy nem zenét hallgatunk, hanem zenét hallunk! De ez ekkora dömping mellett, ami jelenleg van, ami, mint a cukrozott takony belepi a még megmaradt zenei piacot. Ennyi éteri szennyeződésnél teljesen érthető is. A legtöbb zene olyan, mint a rágógumi. Rágod, rágod egy időután elveszti az ízét. Bedobálsz még 1, meg még 1 darabot... ismét rágod, rágod... még tovább rágod... végül már a gyomrod is elkezd háborogni tőle.

 

Hihetetlenül borúlátó vagyok ezen a téren. Azt feltételezem olvasmányaim és tapasztalataim alapján, hogy egy igen szűk réteg számára volt mindig is fontos a muzsika. Ne áltassuk hát magunkat, hogy fontos, amit csinálunk és nagy érdeklődésre tart majd számot! Nem fog, nem így lesz!

Az biztos, hogy jelenleg el nem tudok képzelni kifinomultabb szórakozási lehetőséget és nagyobb úri huncutságot. Jelenleg a zene nem igazán ragadja már el az embereket a hétköznapjaikból, legalábbis az amit mi írunk – stiláris és esztétikai különbözőségek dacára – biztosan nem. Talán csak a szórakoztató zene tarthatja fenn magának az extázishoz vezető út jogát.

Ezért se nagyon látom értelmét esztétikai háborúknak. Mi mindannyian megyünk a süllyesztőbe!

A hangversenyrepertoár is vészesen összetöpedt. Számomra totálisan érthetetlen, hogy ma életképes egy olyan előadói kaszt, akiknek unos–untalan ismételt játékára több száz ember kíváncsi újra és újra. Nem unják még? Totálisan elhibázottnak tartom azt a fajta életművet, amely a múltat zsákmányolja ki és mint valami rohasztó, korhasztó gomba szívja ki az életet a korábbi korok muzsikáiból. Számomra értelmezhetetlen, hogy lehet a múltban annyit időzni, hovatovább berendezkedni és élni, mint egyesek teszik. De elkanyarodtam a tárgytól, noha e kettő szorosan összefügg egymással.

A harácsolás és a gyűjtögető életmód a legfőbb jó a jelenleg diadalmaskodó rabló kapitalista modell szerint. Ezt aláhúzva állunk a zenékhez is. Nagyon kevés olyan embert ismerek, aki képes lenne végigülni egy–egy hosszabb Morton Feldman művet. Az úgymond kísérleti, experimentális, avatgárd elektronikus zenék iránti kereslet is jócskán megcsappant. Nem bírják figyelemmel egész egyszerűen az emberek. Az elektronikus zenéknél kell talán a leginkább figyelni, hisz sokszor egy–egy finom szűrő mozgás a zenei folyamat.

Csoda hát, ha magánmitológiánkat írjuk teljesen elszakadva a közösségektől? Csoda hát, ha kódexmásolokká váltunk, akiket kizárólag szorgalmuk és perverz hajlamuk tart még egyedül életben?


RitmusDepo: Nagyon érdekesek, figyelemre méltóak, elgondolkodtatóak a feltevéseid. Ez talán majd később egy külön cikk témáját is képezhetné... Milyen metódus mentén dolgozol?

Nagy Ákos: Kerülök mindenféle metodust! Próbálom időről időre elfelejteni hogyan is kell zenét szerezni.

 

RitmusDepo: Kiknek szánod a zenéidet?

Nagy Ákos: Azoknak szánom, akik veszik a nem kevés fáradtságot, adják figyelmüket, türelmüket és meghallgatják őket. Nincsen semmi különös kívánalom vagy semmi különös elképzelésem 'az ideális hallgatóról'. Az biztos, hogy elmélyült hallgatás nélkül nem működik semmilyen zene se. Ami pedig sebtiben is megadja magát mégis a hallgatónak az vajon milyen tartalommal bírhat?

 

RitmusDepo: Milyen terveid vannak még? Most miken dolgozol?

Nagy Ákos: Rám nagyon jellemző, örök ultramaximalizmusom miatt, hogy időről–időre elő-előveszem régebbi darabjaimat, hogy revideáljam őket. Most éppen ez is a terítéken van. A Wailling of Pendulum, a Fodrozófások az Enceladus jegén és a Lever du Soleil dans le Brouillard apparant, című darabjaim elektroakusztikus fixed media részét kell újragyúrnom Árok Sándor és Sellyei Tamás hangmérnök barátaimmal.

 

De természetesen újabb művökön is dolgozom. Írok egy gitár–hegedű duót, amit majd különféle effektekkel fogunk eltorzítani. Ebből készítek a Győri Noémi – Koltai Katalin gitár–fuvola duónak egy teljes értékű átdolgozást. Korábban felkért Horia Dumitrache klarinétművész barátom, hogy írjak neki egy versenyművet klarinétra és ensemble–re. Ezt egy neki készülő szóló műből fogom megszülni. Még nyáron megígértem Benes Szilárd klarinétművész barátomnak, hogy átdolgozom egy korábbi Humoresque című művemet. Ígértem Gódor Erzsébet cimbalomművésznek egy szólót, és neki és Lukács Miklós cimbalomművésznek egy duót, amelyben a preparált cimbalom technikámat, amit még korábban kezdtem el In memoriam Ildikó Vékony című opuszomban. Ezt a cimbalomkészítő druszámmal Nagy Ákossal fogom továbbfejleszteni. Készül ezenfelül még egy duó Matt Andreini–nek és Palotás Gábor–nak, akik együtt alkotják az Iowa/Hungary Percussion project–et.

 

Terveink között szerepel, hogy felvesszük több darabomat, amit megjelentetünk, dacára, hogy a zeneipar gyakoratilag halott. Hamarosan megjelenik a Bozóthegyi könyvkiadó gondozásában Henri Michaux – Ritmusok útján című könyvének mellékleteként a Par la voie des rythmes – La Déploration sur la mort d'Henri Michaux című művem.

 

A PSGT–vel is további koncertekre, előadásokra és felvételekre készülünk, illetve Hajdú Leventé–vel készítünk egy videóanimációt.