A múlt évezred vége táján (a nyolcvanas években) az akkor már bődületes népszerűségnek örvendő Yamaha dobok között feltűnt egy hangzatos nevű, ám – a többi, felsőkategóriás szériához képest – elérhető árú hangszer, amely a „Tour Custom” fantázianevet viselte. A nyír/mahagóni szendvicstestű dobok gyorsan a rockerek kedvenceivé váltak világszerte, ám a trendek múlásával a kilencvenes évek közepén kikerült a gyártási programból a „dögös” hanggal rendelkező sorozat. A trendek – legalábbis a nevek terén – retro irányba történt elmozdulása okán nemrég visszatért a „Tour Custom” elnevezés a Yamaha szótárába, lássuk hát, milyen dobok is rejlenek a régi-új névtábla mögött.
A testek
Van persze kódszám (ami most sem mond túl sokat) a tesztelt shell-packhoz, mégpedig TC2FS5. Ez egy 22x17”-os lábdobot, 10x8”, 12x9”-os felsőtamokat, egy 16x16”-os állótamot, illetve 14x6” (ez mostanság kezd divattá válni, de erről később) méretű pergődobot tartalmaz, valamint egy TH945A jelzésű tripla tamtartót, és 3 állótamlábat tartalmaz. A tesztelt szerkó a hangzatos „Sakura White” színben egészen különleges hatású: a fehérre lakkozott felület alól jócskán átlátszik a fa erezete, és egészen minimális rózsaszín árnyalatot mutat – ennek megítélése egyénenként változóan nyilván ízlés kérdése, de az tény, hogy színpadi fények alatt meglehetősen látványos az összkép. Egyébként a felület kidolgozása és a lakkozás egyaránt hibátlan.
A testek juharfából készültek Indonéziában, a legendás „Air Seal” technológiával, a rétegezés a következőképp alakul: a lábdob 7 rétegű, a vastagság 7,5mm, míg a tamok és a pergő 6 rétegben mintegy 6 mm vastagságot érnek el. A gyári bőrszett – bár a Remo által Kínában gyártott termékekről beszélünk - meglehetős igényességről tanúskodik, mivel a lábdobon elől-hátul Powerstroke 3-nak megfelelő (a frontbőr természetesen fekete, látványos Yamaha logóval), a tamokon pedig Ambassador Clear ütő,- és leginkább Diplomat vastagságra hajazó rezonáns bőröket találunk; a pergőn pedig Ambassador Coated, illetve Ambassador Snare a kínálat.
A legérdekesebb megoldás a testek felfekvő éleit érinti, mégpedig azért, mert a manapság általános gyakorlattal ellentétben nem 45 fokos letörésű pengeélesek, hanem 60 fokos letörés mellett szépen lekerekítettek. A cég hivatalos álláspontja szerint szándékosan választották a hetvenes években használt élkezelést, mert a cél egy meglehetősen „vintage” hangzás kialakítása volt.
A vasak
Yamaha dobok esetében köztudomású, hogy a legmagasabb szintű elvárásainkat teljesítik a fémalkatrészek terén (láttam 25 éves, agyonhasznált Recording Custom szettet, amelynél az eredeti babák, kávák, tamtartók sem mattulásnak, sem pedig rozsdásodásnak nem mutatták nyomát), és ez jelen cikk főszereplőjére is érvényes. A lábdob és a tamok finoman elnyújtott babákat kaptak, míg a pergő csavarházai egy darabból álló, úgynevezett „átmenő” típusúak. A kávák 1,6 mm vastagok (a lábdob kávái a dob színére lakkozott fakávák), a felsőtamok a „Yess” kvázi-fúratlan felfüggesztést kapták. Megszokhattuk, hogy a lábdob lábainak talajjal érintkező vége gumiról fémtüskére váltható, itt viszont ezen kívül az állótam lábai is ilyen megoldást kaptak – brutális játékmód mellett sem mozdul az állótam a színpadon! A pergő sodronyváltója egyszerű megoldású, ám megbízhatóan működik, és pontosan szabályozható. A fémrészek krómozása minden egyes alkatrész esetében tökéletes, a tükörfelület egyenletessége semmilyen kívánnivalót nem hagy maga után.
Némileg érthetetlen számomra, hogy a lábdob kávatartó karmait nem látták el gumibetéttel, így nagyon laza hangolás esetén esetleg előfordulhat, hogy a lötyögő karmok felkarcolják a kávák csodás felületét. Sosem fog a fejembe férni, hogy miért ilyen apróságokon spórolnak…
A hangok
A fent említett 60 fokos letörésű, lekerekített felfekvő élek mai füllel akár szokatlannak is mondható hangzást eredményeznek, ez a legkevésbé a lábdob esetében tűnik fel: a rezólyuk nélküli frontbőrrel sincs nyoma az általánosan jellemző „kosárlabda-effektusnak”, egy mély tónusú, nem túl hosszú hangot kapunk, amely viszont sehogy sem akar igazi, erőteljes attack-ot produkálni. A helyzet azonnal megváltozik, amikor egy lyukasztott frontbőrt helyezünk fel-, és minimális tompítást helyezünk be, így már egy nagyon erőteljes induló hang mellett nyílt, életteli mélyeket hozó kerek hang a jutalmunk. Ami igazi meglepetés, az a hangerő – egészen hangos zenei környezetben sem vallunk szégyent, pont olyan frekvenciák szólalnak meg, amelyek igen komoly erősítők hangorkánján is „átszólnak” akusztikusan, mikrofonozás nélkül.
A tamok esetében már pregnánsan érzékelhető a felfekvő élek hatása, nagyon egyszerű hangolhatóság mellett (tulajdonképpen nem volt olyan tartomány, ami „gyenge” hangot produkált volna, az már kizárólag egyéni ízlés kérdése, hogy melyik hangzást szeretjük) a bőrök nagy felületi érintkezésének köszönhető, alapvetően rövid lecsengés a jellemző, és a lábdobra jellemző nyílt, szép teret adó megszólalás az összes tam esetében egységesen van jelen.
Az utóbbi időben már-már „trendinek” számító 6” mélységű pergődob közepesen feszes hangolás mellett adja tudása legjavát. Ilyen felkészítés esetében nagyon érzékeny játékmódra nyílik lehetőség, a gyári sodrony minden finomságot visszaad, miközben nem vész el a többi test esetében remekül kihasználható teltség sem. Az 1,6 mm-es kávák nem a legizmosabbak, de a kávás megütéseket is egészen jól tűrik. A hetvenes évek hangzását leginkább úgy érhetjük el, ha a gyárilag a pergőhöz csomagolt keskeny tompítókarikát felhelyezzük az ütőbőrre, mert így egy igazi „macsós” hardrock-hangot produkál pergőnk. Kisebb klubkoncerteket nyugodtan végigjátszhatunk vele mikrofonozás nélkül is, a hangerő garantáltan kielégítő lesz.
Összegzés
A Yamaha dobtervezőinek célja úgy tűnik, megvalósult. A mai világban sikerült olyan, az általános fejlesztési törekvésekkel ellenkező irányba haladó dobszériát alkotniuk, amely a klasszikus rock-hangzás elvárásain messze túlmutató hangtani tulajdonságokat vonultat fel, ezzel amolyan igazi „igásló” lehet a dobosok istállójában, hiszen kezdőktől a profik szintjéig bárki büszkén állíthatja színpadra „Tour Custom” szettjét. A sok stílusban használható dobok megjelenése miatt sem lehet szégyenkeznivalónk, hosszú évekre hű társat találhatunk középkategória eme kiemelkedő termékében. Ha ehhez hozzátesszük a legendás Yamaha-minőséget, biztosak lehetünk abban, hogy az 1000 euró körüli ár minden centjét okosan költöttük el.
Az úgy volt, hogy a nyolcvanas évek végén sokan álmodoztunk egy olyan dobról, ami fából készül, a fémszerelvények és állványok kibírnak akár háromnál több koncertet is, sőt, ha már lehet, nézzen ki jól az a szerkó... Ezen kritériumokat remekül teljesítette (volna, ha épp lehet ilyesmit kapni akkoriban itthon) a Pearl középkategóriás, Export névre hallgató sorozata, mely szériából időközben a legtöbbet adtak el világszerte, de a távol-keleten úgy gondolták, ideje váltani, mert eljár felette az idő. Meg is érkezett az utód, ami a Vision nevet kapta a keresztségben, és most már csak meg kell várnunk a következő 20-30 évet, hogy kiderítsük: vajon meg lehet-e ismételni a régi nagy sikereket eme új név alatt?
A testek
Haladjunk szépen, sorjában. A középkategóriás dobokat általában szettben vehetjük meg a legkedvezőbb feltételekkel, a tesztelt szerkó a VBX 925S kódnév alatt a következőket tartalmazza: 22x18” nagydob, 10x8, 12x9” fúratlan tamok, 16x16” állótam, 14x5,5” Sensitone Steel pergődob. A Vision alapkoncepciója a „6/8 elv” néven futó elgondolás, miszerint a tamok 6 rétegűek és 7,5 mm vastagok, a lábdobok pedig 8 rétegből állnak össze, vastagságuk 10 mm. Ezzel valójában nem újítottak semmit a Pearl mérnökei, hiszen évtizedek óta bevett gyakorlat az ilyesmi a profi szériák esetében, de azt el kell ismerni, hogy a Vision szintjén ez nem nevezhető mindennapos gyakorlatnak. A testek a sokat reklámozott SST (Superior Shell Technology) eljárással készültek, mely a Pearl saját fejlesztése, és lám: a dobok köralakjára, külső-belső felületére, és felfekvő éleire nem lehet semmiféle panaszunk! A külső megjelenés (a lábdob fakáváját is beleértve) az igazán megnyerő „Orange Zest” (leginkább a gyöngyház-narancs a megfelelő magyar kifejezés) szín következtében gyorsan rabul ejti a felhasználó tekintetét, a belső felület kidolgozása pedig a kiváló minőségben elvégzett finomcsiszolással a kritikus szemlélőt is könnyedén meggyőzi. A felfekvő élek 45 fokos letörésűek, és finoman legömbölyítettek. A krómozott acél pergő 1 mm vastagságú, a sodrony tiszta felfekvése érdekében 2,3 mm mélységű mélyítést találunk a sodronyváltó alatt, mindkét oldalon. Bőrök tekintetében szintén kényeztetnek bennünket: a Protone fantázianév alá rejtett ütőfelületek a lábdob mindkét oldalán Powerstroke 3 minőségűek, a tamokon dupla rétegű (mondjuk rá, hogy Emperor-szerű) ütőbőrök, és egyrétegű (Ambassadornak megfelelő) clear rezók kaptak helyet. A pergőre a jól bevált Single Ply Coated (Ambassador ez is, csak „cukros” felületű), és Pearl SS Snare Side (a pergők 90%-ára ilyen bőr kerül a világban, Ambassador Snare-ként is ismerjük) kombináció került.
A vasak
Van az úgy, hogy a felsőkategória fémszerelvényei kisebb változtatások után „átöröklődnek” az alacsonyabb árfekvésű szériákra. Itt is ilyesmi történt, a Pearl Masters „Bridge-type” csavarházai némi átalakítást követően már a Vision szépségét hivatottak emelni, mellesleg a mindössze két ponton a testekhez rögzített babák a szabadabb rezonancia elérésében is fontos szerepet játszanak. A fúratlan felsőtamok az „I.S.S” rendszerű, kávához erősített tamtartókon függenek, ami nekem személy szerint nem annyira szimpatikus, mivel így az 1,6 mm vastag fémkávák erős csavarodási hatásnak vannak kitéve, de átlagos játékmód esetében megteszik, amit kell. Az állótam lábai az „Air-suspension” elgondolás jegyeit viselik, szintén a szabadabban rezgő fatest szempontjait figyelembe véve, és stabilitásukkal semmiféle gond nem adódik. A lábdob gumiról fémtüskére váltható kitámasztó lábai, illetve a tamtartók alapja ugyancsak ilyen megoldást kapott, szépek is, jók is… A legszimpatikusabbak a nagydobkávák káváfogó karmai, amelyek kompletten a Masters-ből származnak, vastag öntvény darabok ezek, amelyek gumibetéteik segítségével abszolút precíz hangolást tesznek lehetővé, és ami (talán) még fontosabb: szóba sem jöhet olyasmi, hogy a gyönyörűen lakkozott fakávák megsérüljenek. Ezek után szinte természetes, hogy az összes vasat gumialátétekkel választják el a fatestektől. A TH900l jelzésű tamtartó karok fokozatmentesen állíthatóak, ami nagy előrelépés az előző megoldásokhoz képest. Mivel a pergődob egy Sensitone típusú, joggal várhatjuk el, hogy kiváló minőségű darabot kapjunk a kezünkbe, és nem is kell csalódnunk. A test közepén végigfutó barázda a szerkezeti stabilitás növeléséért felelős, a sodronyváltó pedig kétféle állásban rögzíthető, így a testtel párhuzamos, illetve a testre merőleges nyitás-zárás is lehetséges. A sodrony beállítása könnyed műveletté válik, és a beállítás precíz megtartása sem probléma.
A hangok
Évtizedek óta folyik a vita arról, hogy milyen fából érdemes dobot készíteni. A nyírfa, amely sokáig a gyártók elsőszámú választása volt, ma újra elfoglalni látszik az őt megillető helyet a rangsorban, melyben nagy szerepet játszik a nyírfából nyerhető „univerzális hang”. Gondoljuk csak el, hogy a stúdiófelvételek steril hangtani körülményei között sokak által előnyben részesített nyír-dobok a koncertek távolról sem zajmentes környezetében is nagyszerűen megállják a helyüket!
A tesztelt szett lábdobja a beépített tompítással felvértezett bőrök segítségével „úgy általában” nagyszerű hangot produkál, zavaró csengés-bongás nélkül. A 18” mélységnek köszönhetően egészségesen zengő teltség az eredmény, egyéni ízlésünknek megfelelően azonban lyukasztott frontbőr és esetleges tompítás segítségével tökéletesen a saját fülünknek tetsző hangzást érhetünk el. A középtartományban kissé visszafogott alaphang nem szűkölködik a mély rezonanciák terén, és a magas frekvenciák megléte miatt megfelelő „él” kíséri a csattanós rúgásokat, főleg, ha műanyag fejű pufnival kínálgatjuk lábdobunkat.
A tamok szintén hozzák a nyírfára jellemző tulajdonságokat, a gyári kétrétegű bőrökkel kellő attack mellett moderált lecsengés, ezt valószínűleg a finoman lekerekített felfekvő élek okozzák, mint ahogy azt a kissé elmosott összhatást is, amit percenkénti magas ütésszámú játékmód mellett tapasztalhatunk. Ez ebben a kategóriában természetesen egyáltalán nem értékelhető negatívumként, a VBX tamjai így is messze a hasonló szintű dobok átlaga fölött teljesítenek. Nem meglepő, hogy amikor egyrétegű coated bőrök kerültek a tamokra, kristályosan csengő, profi dobokat megszégyenítő hangokat csalogathattam elő, és bár ez egy „gazdaságos” szériának készült (tehát a gyártó által becsomagolt bőrök is kielégítően teszik a dolgukat), minimális plusz befektetéssel egyenesen briliáns hangzást érhetünk el!
Ha már Sensitone, akkor a sokoldalúság a mérvadó. A pergő ugyanis nagyszerűen illeszkedik a tamok és a lábdob kínálta egységhez, a magas tartományokban (ez ugye nem meglepő egy fémpergőnél) igazán pregnáns, átütő erejű a szonikus élvezet, az én ízlésemnek főleg a feszesebb hangolás által elérhető, kompakt hangzás okozott kellemes csalódást. Lazábbra engedett ütőbőr esetén egy meglehetősen tompa, leginkább puffogó, a hetvenes évekre jellemző hangot produkál, ami – az erre fogékony kollégák esetében – akár előny is lehet. Mindenesetre mindenféle hangolás esetén megmarad a pergődob érzékenysége, a sodrony-ágy kimélyítésének köszönhetően egyetlen dobverő-érintés sem marad viszonzatlan. Az 1,6 mm vastag kávák jól tolmácsolják a kávás megütésekből származó plusz rezonanciákat, pop-rockzenében igazán nagyszerűen használható pergőt kapunk, természetesen az esetleges bőrcsere itt is sokat változtathat az összképen.
Összegzés
Azzal kezdtem az elején, hogy a nyolcvanas években csak álmodozhattunk ilyen szintű dobfelszerelésekről. Ma viszont már mindenki számára elérhető ez a fajta minőség, ami nagyban köszönhető a gyártók hazai képviseletének, illetve természetesen a piac által diktált egyre magasabb követelményeknek, melyek egyre komolyabb mércéhez kötik a hangszerek megjelenését, valamint a dobok által kínált szolgáltatások szintjét. A Pearl Vision VBX (és a Vision termékcsalád) egy nagyon kiérlelt fejlesztési folyamat eredménye, melyet a nagy múltú cég újabb „világverő” terveinek eszköze lehet. Persze ebből az egészből mi, a felhasználók jövünk ki a legjobban, hiszen ez a cucc a maga 259.900.- forintos árával (mely tartalmazza az 5 darabos hardverszettet is a Pearl 900 szériából) abszolút versenyképes a mai piaci körülmények között, az árához mérten rendkívül jól használható, sokoldalú eszköze lehet bármely dobosnak kis hazánkban. A forgalmazó Tam-Tam Dobcentrum háza táján tett kötetlen látogatás, a Vision-nal való ismerkedésre szánt idő biztosan nem fog haszontalanul eltelni. Az pedig, hogy megismételhetőek-e az előd-széria piaci eredményei, tényleg csak hosszú évek múlva derül ki. Részemről mindenestre nem táplálok kételyt a siker felől.
Ezer éve a földlakók még szentül meg voltak győződve arról, hogy a Föld lapos, ötszáz éve pedig az elfogadott tudományok szerint az volt az álláspont, miszerint a Nap kering a Föld körül. Úgy húsz évvel ezelőtt pedig a dobosok – és a hangszergyártók nagy része is – biztosra vették, hogy a 22” átmérővel rendelkező lábdobok maximális (ideális) testhossza 16”, és ennél hosszabbat nem érdemes (talán nem is szabad) építeni. Azután, ahogyan a bolygónkat övező teóriák, úgy a dobokkal kapcsolatos nézetek is megváltoztak, és ma már nem ritka, hogy a középkategóriában is kínálnak extra hosszú lábdobokat, amint azt a jelen írásban tárgyalandó PM4266U kódjelzésű Mapex Pro M Classic szett tartalma is jelzi.
A testek
Amint a bevezetőben is írtam, itt bizony egy – ma még – különleges méretűnek számító 22x20” fúratlan lábdobot, egy szintén furat nélküli 12x9” felsőtamot, egy 16x16” állótamot és 14x7” pergődobot (azért méretét tekintve ez sem piskóta) rejtenek a kartondobozok. Lássuk be, ez így nem rossz ötlet, hiszen mindannyian ismerünk olyan dobosokat, akik a „normális” 2 felsőtamos dobfelszerelésük egyik tamját gyári csomagolásban hagyják a szekrény alján porosodni, mivel azt úgysem használják…
Mint azt néhány éve már megszokhattuk, a Pro M dobok teljes egészében észak-amerikai juharfából készülnek, a testek egységesen 7 rétegből épülnek fel, ám amíg a lábdob 7,2 mm, addig a tamok és a pergő 5,8 mm vastagságúak. A felfekvő élek 45 fokos letörése az első (legkülső) rétegnél kezdődik, ami esetenként apróbb gondokat okozhat a hangolásnál, de erről majd később. A felfekvő élek egyébként nagyon szépen kidolgozottak, és meglehetősen élesek, ami a „minél kisebb felületen érintkezik a bőr a testtel, annál szebben rezonál” alapelv figyelembe vételével igazán nem hátrány. A testek kör alakja kifogástalan, a tükörfényesre pácolt-lakkozott felület pedig a sokatmondó „Red Wood Fade” fantázianév alatt sötétbarnából vöröses-sörszínbe átmenő, a fa erezetét remekül visszaadó, rendkívül impozáns látványt nyújt.
A Remo, mint a Mapex „házi dobbőr-szállítója” néhány éve már Kínában is készíti méltán népszerű termékeit, ami jelen esetben nagy előny, hiszen nincs gond a bőrök nagy távolságra való szállításával. Minden testre Remo UT típusú püfölő-felületet szerelhetünk fel, a lábdobra ütő- és rezobőrként is Powerstroke 3 (a frontbőr persze fekete, jókora fehér Mapex felirattal) utánérzés a gyári kínálat, a tamokra Ambassador Clear jellegű (alul-felül egyforma), míg a pergőre Ambassador Coated ütő-, és Ambassador Snare hasonmás rezonáns bőr helyezhető fel.
A vasak
Az egyik legfontosabb kritérium manapság a tamok és a pergő káváival kapcsolatos, és a Mapexnél ezt nagyon átgondoltan oldották meg: 2,3 mm vastag, kifogástalanul krómozott kávák segítségével nincs problémánk a hangolódással. A felsőtam tartója a megszokott gömbcsukló/L-kar megoldásban atombiztosan tartja a tamot a megfelelő pozícióban, az állótam padlóval érintkező gumilábai pedig rugós betétet kaptak, amelyek – mivel elnyelik a színpad rezgéseit – nem engedik elmozdulni állótamunkat. Állítólag a test rezonanciáját is elősegítik, de erre azért nem vennék mérget. Mindenesetre az összes csavarház (baba) alatt is vékony műanyag lapok választják el a fát a fémtől, ami ugyanannyira szokványos ma már, mint a hangolócsavarok alatt elhelyezett műanyag alátétek.
Minthogy ez egy középkategóriás dobfelszerelés, a szett árában benne foglaltatik a teljes állványzat is, ez esetben – a megszokottól eltérően – három (!) darab gémes cintányérállvány, lábcin-, pergőállvány, illetve lábgép található a csomagban. Ha már cintányérállvány, akkor a fúratlan lábdob mellé dukál egy darab, kombinált tamtartó/gémes szár befogadására képes TS960A jelű, amely amúgy a Mapex profi hardver-szériájából való, és valószínűleg egy 1,5 méter átmérőjű parabolaantennát is biztonsággal megtartana 120 kilométeres szélben… Ehhez társul még kettő a B550A típusból, amelyek szintén nagyon jól használhatóak, minden csövön memóriabilinccsel, csak hogy mindig ugyanúgy lőhessük be cintányérjaink magasságát. Az S550A pergőállvány dőlésszöge ugyan nem fokozatmentesen állítható, de a meglehetősen sűrűn rovátkolt racsni valójában nem hagy maga után sok kívánnivalót, ráadásul a padlón való csúszkálás is kizárt (ez egyébként az összes állványra jellemző). A H750A jelzésű lábcinállvány lábai – ma már ez is természetes – simán körbeforgathatóak a taposólap körül, és a rugó feszessége is sok-sok fokozat mentén állítható megfelelően keményre/puhára, működésére nem lehet panasz, simán, zajmentesen továbbítja a taposásunkból eredő mozgási energiát.
Ami külön fejezetet érdemelne, az a P750A lábgép, de most csak röviden: anno volt egy 2002-ben gyártott ugyanilyen típusú lábgépem, amivel alapvetően elégedett voltam, de ehhez a mostani kiadáshoz képest az csak amolyan bóvli játékszernek tűnik. A jelenlegi fejlesztés duplaláncos, telitalpas, a különböző összetevők (taposólap dőlésszöge, rugó feszessége, stb.) mind egymástól függetlenül beállíthatóak, az egész pedál pedig játék közben a legprofibb lábgépekkel is felveszi a versenyt. Ja, és az a három részből (filc, műanyag, fa) összeállított ütőfej már csak hab a tortán…
A hangok
Úgy tűnik, a Mapex tervezői az életüket tették fel arra, hogy a lehető legteljesebben rezonáló testeket állítsák elő. Ez a felhasználó szempontjából lehet előny, de akár hátrány is, lássuk tehát, mit mutatnak a tapasztalatok.
A lábdob első ütésre lenyűgözően szól. A 22” átmérőből adódó alaphang a 20” testhosszal kombinálva már kézzel megkocogtatva is brutál mélyeket hoz, és „rendesen”, tehát lábgéppel megszólaltatva adja azt a jól ismert „kosárlabda” hangot, amit egy, a frontbőrre vágott rezólyuk azonnal korrigál, és íme: van egy rettentő hangos, szépen zengő lábdobhangunk, ami esetlegesen még párnával, eltérő típusú bőrökkel tovább finomítható. Nem lesz sok gondunk vele, az biztos.
A 12X9” méretű fúratlan felső-, és 16x16” állótam gyári bőrökkel is tökéletesen kiszolgálja az átlagos használati igényeket, a vékony testek gyönyörű rezonanciákkal és rendkívüli hangerővel (őszintén szólva nem emlékszem, hallottam-e a Pro M-nél hangosabb dobot életemben) hálálják meg a törődést, de mint az elején írtam, az első rétegnél kezdődő felfekvő élek miatt az állótam hangolása trükkös lehet gyakorlatlan kezekben. Jelesül: némi méretbeli pontatlanságból adódóan a 16”-os bőrök nehezen illeszthetőek középre a testen, úgyhogy némi türelem és kitartás szükségeltetik a művelethez. A bőrökről még annyit, hogy bár a gyári bőrök is megfelelnek az általános elvárásoknak, de részemről a Clear Emperor ütőbőrökkel elérhető nagyon telt, és a dupla réteg miatt kissé melegebb hang volt a nyerő, különös tekintettel a lábdob kvalitásaira.
Egy ilyen szetthez komoly méretű pergő dukál, és bizony a Mapex okos szakemberei nem hibáztak. A 14x7” méret pompásan illik a többi test mellé, nem fenyeget a „sovány” hang veszélye, a teltség nagyszerű egyensúlyban van a kristályos indulóhanggal kávás megütések esetében csakúgy, mint káva nélküli játék során. A 10 hangolócsavar nagyon precíz hangolást tesz lehetővé, az ún. „Gladstone” típusú sodronyváltó pedig megbízhatóan működik, és könnyen kezelhető. Hangerőben természetesen itt sem szenvedünk hiányt, és az egész szett nagyon egységesen szól.
Összegzés
Nehéz belekötni ezen a cuccon bármibe, de egy dolog azért nem hagy nyugodni. Középkategóriában ma már majd’ minden gyártó gumibetéttel látja el a lábdob káváját fogó karmokat, amelyek így egyrészt biztonságosan tartják a hangolást, másrészt nem karcolják össze a lakkozott kávát. A Pro M szettnek ez az egyetlen olyan eleme – mármint a gumibetét hiánya - , ami szemet szúr, és mivel filléres apróságról beszélünk, igazából nem is értem a dolgot. Mapexék lelke rajta…
Röviden és tömören: pop/punk/rock dobos kollégák, itt az alkalom, hogy látványos, nagyon hangos, és nagyon szépen megszólaló, a következő 30 évben biztosan problémáktól mentesen üzemelő hangszer kerüljön a birtokunkba, aminek egyetlen porcikája sem lesz felesleges. A maga 249.000.- forintos árával a Pro M Classic szett mind szolgáltatásai, mind pedig megjelenése okán méltán lett a középkategória egyik vezető hangszere, hiszen megfizethető áron kapunk nagyon magas színvonalú szerkót, ami mai világunkban kezdőknek és profiknak egyaránt fontos lehet.
Úgy hozta az élet, hogy immár második alkalommal van szerencsém a Gretsch egyik középkategóriás szettjéről beszámolót írni. Az előző alkalommal egy nagyjából átlagosnak mondható szerkót vettem górcső alá, a most vizsgált tesztalany azonban megjelenésében és méreteiben sem mindennapi – a piac diktálta trendek nem kímélik a tervezőket, de ez talán nem is olyan nagy baj, hiszen ezáltal folyamatosan bővül a felhasználók (vagyis mi, a dobosok) által választható hangszerek palettája. Lássuk hát tételesen, miért is esik ki a „szokványos” kifejezés hatósugarából ez a cucc.
A testek
Azt mondják, a számok nem hazudnak – viszont esetünkben abszolúte unalmasak is. A készlet a CC-M00412T-BW kódot viseli, és elemei a következő összeállítás szerint képeznek egységet: 20x20” lábdob, 12x8” fúratlan felsőtam, 14x12” állótam, illetve 13x6” pergődob, melyeket kiegészít egy gömbcsuklós tamtartó kar, illetve 3 darab állótamláb.
A felhasznált fa mennyiségileg testenként 8 rétegből, minőségileg fülöp-szigeteki mahagóniból áll, mely meglehetősen népszerű alapanyagként ismert a dobok (és egyéb hangszerek) gyártói körében. A fahengerek külső felülete máris magyarázatként szolgál a bevezetőben említett, átlagostól eltérő jellegre, ugyanis a félfényes, vagy külföldi kifejezéssel élve „satin” fekete lakkozást minden testen megtöri egy körbefutó, élénkpiros csík. Ennek köszönhetően a gyár által „Black Widow” fantázianévvel ellátott vizuális kreáció hűen tükrözi a névadó (Fekete özvegy) pókfajta megjelenését. Vegyük ehhez hozzá, hogy gyakorlatilag minden fémalkatrész fekete színben pompázik, és máris bátran nevezhetjük divatosnak ezt a shell-packot, annál inkább, mivel a csavarházak az úgynevezett „off-set” elrendezésben hiper-modern hatást keltve nem egymással szemben, hanem 50%-ban eltolt helyzetben kerültek rögzítésre a testeken.
A felfekvő élek követik a Gretsch hagyományait, 30 fokos letörésük immár évszázados múltra tekint vissza – biztos nem véletlenül ragaszkodik a cég ehhez a jól bevált megoldáshoz. Bőrök tekintetében maximális a kiszolgálás: a tamok és a pergő Evans Coated G1 ütőbőröket, illetve (tamok esetében) G1 Clear-hatású rezóbőrök, és (a pergőn) átlagosnak mondató, Hazy 300-nak megfelelő snare-side bőr foglal helyet; míg a lábdobon tompítógyűrűs ütő- és frontbőr szerepel, utóbbi természetesen fekete alapszínű, és magán viseli (fehérben) a legendás Gretsch logót.
A vasak
Az eddigiekből is kiderült, hogy ez a csomag nem tartalmaz állványzatot, viszont ami mégis fémből van a dobokon, az mind kiváló minőségű. Nem biztos, hogy maradéktalanul végig lehet zenélni egy ilyen cuccal egy másfél évig tartó, 380 állomásos világturnét, de ez nem is cél, hiszen méreteiből (és nevéből) adódóan ez egy klub-szerkó. A feketére színezett alkatrészek közül mindössze az állótam lábai (szerencsére jókora gumitalpakkal, a biztos talajfogást elősegítendő), és a Gibraltar által gyártott gömbcsuklós tamtartó (mely egyébiránt halálosan masszív) képeznek kivételt, lévén ezek hagyományos krómbevonatot kaptak, de az összképet nem befolyásolják. A csavarházak (babák) menetei könnyedén járnak, és a dobtestektől műanyag izolációs alátétek választják el őket. A lábdob kitámasztó lábai fixen pozícionálhatóak, és talajjal érintkező végük gumiról fémtüskére váltható. Az 1,6 mm-es tam- és pergőkávák szabad rezgést engednek a doboknak, a lábdob fakáváit azonban nem védi semmiféle gumibetét a kávafogó karmok részéről – nagy kár, mert így azért könnyebben sérülés lehet a laza lábdob-hangolás eredménye. A fúratlan felsőtam a „Mini-GTS” felfüggesztésen lebeg, melyhez mindössze két csavarház szolgál kötési pontként, míg a testen támaszkodó harmadik pont egy gumibetét alátámasztásával nagymértékben elősegíti a tam szabad rezonanciáját. Ez a valóságban jóval egyszerűbb, mint így papírra vetve, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez egy anyagtakarékos, megbízható, és igazán ésszerű felfüggesztési mód.
A hangok
Első látásra úgy véltem, hogy egy 20x20” méretű lábdob könnyedén eshet önnön megjelenésének csapdájába. Egyrészt az átmérőből adódóan nem várhatunk túl erőteljes mélyeket, másrészt a test hossza valamiféle brutál-ágyúcső-mennydörgés várakozást kelt az emberben – mondom újfent, első látásra. De mi van akkor, ha csak valami nyamvadt kartondoboz-recsegést kapunk komolyan vehető hangzásbeli élmény helyett?
A gyakorlati tapasztalat eloszlatta a lábdob körül gyülekező felhőket, ugyanis a 20” átmérőhöz képest igazán tisztességes mély alaphang, és a koránt sem tréfás hossznak köszönhetően egészséges, szépen telt hang türemkedett elő a zárt frontbőr mögül, mely hangerőben is bővelkedett. Ebben nyilván komoly szerepe van annak, hogy mindkét bőr tompítógyűrűt visel, és aki esetleg nem lenne elégedett a kapott audió-élménnyel, még mindig lyukat vághat a frontbőrre, sőt, elvetemültebbek akár még párnát is tehetnek a test belsejébe tompítás gyanánt – mindenkinek ízlése szerint, de részemről nagyon tetszett a tompítatlan hang, amit a dob zárt bőrökkel produkált.
A tamok – minthogy mahagóniból készültek – természetesen nem képesek olyan sokoldalú, kifinomult hangok kibocsátására, mint a Gretsch felsőkategóriás termékei, de van egy meglehetősen széles hangolási tartomány, ahol kellemes, egészséges válaszokat kapunk dobverőnk ütéseire. Igazi meglepetést okozott az, ahogyan egészen feszes (már-már betonkemény) hangolásban sem veszett el az a bizonyos „zenei” hatás, nem tűnt megfulladónak a dobok – melyek egymással nagyon harmonikus viszonyban állnak összhang terén – megszólalása. Funky-tól a bebop-ig bátran színpadra állhatunk velük. Közepes bőrfeszesség esetén akár zúzós rockzenei (punk, pop, stb.) környezetben is nyugodtan bevethetjük a Mini Mod szerkónkat, de tartózkodjunk a nagyon lötyögős hangolástól, mert ahhoz a tartományhoz sajnos már nem kapott útlevelet.
A pergő 13” átmérője a hat inch mélységgel kombinálva szépen illeszkedik a szett többi eleméhez; érzékenységével és hangerejével kapcsolatban semmi kifogásolnivaló nem akadt. Nem várhatunk tőle amolyan öblös, masszív hangot, mint nagyobb átmérőjű társaitól, de biztosan nem vallunk szégyent vele a mai pop/rock zenei világban. Sodronyváltója egyszerű működésű, és megbízható, a sodrony esetleges cseréjével abszolút minőségi javulást érhetünk el megszólalás terén.
Összegzés
A Gretsch Catalina Club Mini Mod a vásárlóközönséget tekintve ügyesen célozza azon ifjonti dobosokat, akik még nem keresnek vagyonokat a zenével, viszont szeretnének olyan szereléssel színpadra állni, amely jól szól, és nem mellékesen nagyon „cool” megjelenéssel bír – mégsem kell miatta bankrablással tölteni a kézrendek gyakorlására szánt időt. A jelen cikkben tárgyalt cucc „ikertestvére” a Yellow Jacket névre hallgató színvariációban kapható, az egyetlen különbség az, hogy a piros csík helyett azon citromsárga színűt kínálnak. Mivel még ezen az egyedi hatású látványon belül is találunk választékot, így egyetlen panaszkodó szavunk sem lehet, főleg, ha végiggondoljuk, hogy 199.000.- forintos árával a többi gyártó hasonló termékétől jócskán érdekesebb megjelenésű szettet birtokolhatunk. A forgalmazó a TamTam Dobcetrum, ahol személyesen is kipróbálhatja mindenki, milyen az, amikor egy ilyen dobszett esetében a látvány nem megy a minőség rovására. Azt meg már tényleg csak széljegyzetben említem, hogy testmagaság terén kihívásokkal küzdő dobos kollégák (és kolléganők) számára egy ilyen, a lábdob és a felsőtam méretéből adódóan meglehetősen alacsonyra összeállítható szerkó kényelme igazából megfizethetetlen.
Azok, akik már az „átkosban” is dobolással múlatták az időt, velem együtt emlékezhetnek azokra a ritka és meghitt pillanatokra, amikor kezünkbe került egy – általában külföldről hozott – hangszerkatalógus, és elmerülhettünk a kapitalista népnyúzók által fabrikált, számunkra teljességgel elérhetetlen dobok/cintányérok kavalkádjában. A prospektusok közül persze mindig kiemelkedtek az amerikai gyártók füzetkéi, és az a bizonyos Gretsch felirat erősen megdobogtatta az ember szívét… Manapság, ha kimondom a bűvös nevet, már senki nem réved fátyolos szemmel a távolba, hiszen néhány éve már kis hazánkban is hozzáférhetőek a Gretsch dobok, mi több, az áruk is elérhetővé vált. Jómagam pár hónapja nyúzok egy középkategóriás Catalina Maple szettet, melynek az MC-E825PT típusjelet adták a keresztségben, és jelen írás tárgyát képezi.
A testek
Az a betű/szám kód így persze nem mond semmit, úgyhogy nézzük a cuccot részleteiben: 22x18” lábdob, 10x8” és 12x9” fúratlan felső tamok, 14x14” állótam, illetve egy 14x6” pergődob alkotják a felszerelés alapját, de mivel ez egy ún. „Euro Shell Pack”, az árban benne foglaltatik (tehát ajándékba kapjuk!) egy 16x16” állótam is.
Nevükből (is) adódóan a Catalina Maple dobok juharfából készülnek, a tamok 6, a lábdob 7, a pergő pedig 9 rétegnyi fát tartalmaz. A felfekvő élek a második/harmadik rétegnél kezdődnek, a megszokott Gretsch formulától (30 fok) eltérően 45 fokos letörésben. Egyébként érdekes az elgondolás, mert amolyan „régi az újban” (vagy fordítva, ahogy tetszik) megoldással a külső élek – a’la ’70-es évek - enyhén domborítottak, míg a belső élek – mai szokás szerint - élesen lecsapottak, így van benne egy kis vintage-hatás, meg ugyanennyi modernség is. A testek külleme (Cherry Red színben) semmiféle kívánnivalót nem hagy maga után, a tükörfényes lakkozás alatt jól láthatóak a fa erezetének mintái, elsőre egy „ha nem dobolnék rajta, hazavinném szobadísznek” gondolat futott át rajtam, persze aztán győzött a bennem lakozó dobos…
A gyárilag csomagolt bőrök - melyeken nem találunk más jelzést, mint azt a bizonyos híres Gretsch-logót - Ambassador-vastagságúak, a tamok alul-felül egyforma clear bőröket viselnek, míg a pergő coated ütőbőr/clear rezonáns bőr kombinációt kapott. A lábdobra Powerstroke 3-ra hajazó ütőbőrt, illetve fekete alapszínű, jókora fehér Gretsch logóval díszített, belül szintén tompítógyűrűvel felvértezett front-bőrt helyezhetünk fel.
A vasak
Igenis van új a nap alatt! Kezdjük talán a 2,5 mm vastag kávákkal, melyek a pergőt illetve a tamokat ékesítik, és ebben a kategóriában egyáltalán nem megszokottak (mondjuk, én máshol sem láttam még ilyeneket). Extra vastagságukkal egyrészt rendíthetetlenül tartják a testek hangolását, másrészt – és magamfajta „odacsapós” dobosok ezt értékelhetik igazán nagyra – a pergő kávásan történő megütéseit osztályon felüli minőségben prezentálják. Vannak ezen kívül „New Millenium” névre hallgató, mini-Gretsch babák, melyek – újabb meglepi – öntvényből készültek, a fúratlan tamok természetesen GTS rendszerű felfüggesztés segítségével maradnak a levegőben, hogy a lábdob fixen pozícionálható kitámasztó lábait már ne is említsem. A lábdobba fúrt központi tamtartó extra vastag csöve könnyebb mozsárágyú-cső gyanánt is hasznosítható lenne, a tetejére biggyesztett két darab műanyaggolyó/L-kar megoldás pedig ezáltal meglehetős stabilitást mondhat magáénak. Az állótamok lábaira sem lehet panasz, vastagok, sűrűn rovátkoltak, és holtbiztosan állnak a talajon. Minden fémalkatrészt műanyag izolációs alátétek választanak el a fatestektől, sőt, a szintén öntvényből gyártott lábdob kávafogó karmok is gumibetétesek, melyek laza hangolás esetén is védik a fakávákat a lazulásból esetlegesen adódó karcoktól, sérülésektől. A krómozás minősége egyébként az összes alkatrész esetében kifogástalan. Shell-packról lévén szó, állványzat természetesen nincs benne a csomagban, viszont így legalább olyan hardware-eket veszünk hozzá, amilyeneket akarunk.
A hangok
Elöljáróban annyit szeretnék leszögezni: én ilyen könnyen és gyorsan még soha, egyetlen dobfelszerelést sem tudtam behangolni. Ennek fényében alapvetően új értelmet nyert nálam a „középkategóriás dob” fogalma, és előre is elnézést kérek a következő sorokban esetlegesen fellehető elfogultságom miatt. A cájg általános hangképe leginkább a „kerek” jelzővel illethető, markánsan hallható a juharfából készített doboktól elvárt mélyekkel teli, puhán zengő, mégis erőteljes, de nem agresszív, dohogó alaphang. A lábdob gyönyörű keverékét nyújtja a megütéskor egyszerre támadó csattanásnak, és a rövid, ám pincemély lecsengésnek, ami pop-rock zenében például elengedhetetlen. Az ehhez párosuló nagyon komoly hangerő maximális kihasználhatósága érdekében érdemes rezgőnyílást vágni a frontbőrre, mert így akusztikusan, és mikrofonozva is prímán használható, nyílt, levegős, szépen pumpáló hangot kapunk.
A 10” és 12”-os felsőtamok a gyári bőrökkel mindenféle tompítás nélkül hozzák a jól használható, szépen elkülönülő, kellő attack-ot, és – hangolástól függően – akár az extrém rövid, vagy másik végletben maximum a közepes lecsengést. Se zavaró felhangok, se „elfulladó” tompaság – mindenből pont annyi van, amennyi kell, és hangerőben itt sincs hiány.
A szett állótamjai remekül egészítik ki a többiek hangját, részemről különösen a 14”-os hangja volt nagyon kellemes meglepetés, mert – szintén gyári bőrökkel – tompítástól mentesen ugyanúgy reagált, mint a két felsőtam. Ahogy hangolom, úgy szól – és ez eleddig a felsőkategória dobjaira volt jellemző! A zavaró felhangok teljes hiánya mellett laza hangolásnál hetvenes évekbeli száraz puffogást kapunk, míg feszesebb bőrbeállítások esetében szinte „dalra fakad” ez a dob, bármilyen zenében könnyen alkalmazhatjuk némi finombeállítás után. A 16”-os állótam olyan mélyeket tud, hogy akár jazz-lábdobot is csinálhatunk belőle (tudom, mit beszélek, mert én megtettem!), simán megállja a helyét úgy is. Szintén nem igényel tompítást (de tényleg: hová lettek azok az idők, amikor a dobszerkóhoz alapból venni kellett két tekercs szigetelőszalagot, meg egy százas csomag papírzsebkendőt, ha tisztességes hangot szerettünk volna elérni?), és mindkét állótam duzzad a (hang)erőtől.
A pergődobot 14x6”-os mérete felhasználhatóság szempontjából nagyon rugalmassá teszi, lazább hangolásban szuper kis Bonham-hangzás a jutalmunk, feszesre húzott bőrökkel viszont kristálytiszta, vérbeli fapergő-hangot produkál. Azt azért hozzá kell tegyem, hogy míg a pergő ütőbőre teljesen rendben van, addig a rezonáns bőrt és a sodronyt nem árt jobb minőségűre cserélni, mert eme minimális ráfordítással egy érzékeny, szép hangú, és hangerőben is jeleskedő dobot állíthatunk színpadra. A 2,5 mm-es káváknak köszönhetően szereti a vadulós játékmódot, de a rendkívül pregnáns kávás megütések mellett akár éteri finomságokra is bátran vetemedhetünk, mivel minden pici érintés szépen artikulált formát nyer. A húrváltó első ránézésre olyan, mint amit még Elvis zenekarából felejtettek itt, de használat közben kiderült, hogy nagyon is átgondolt, kiválóan használható eszköz, mely többféle állásban sem hagyja lelazulni, netán leesni a sodronyt.
Összegzés
Ma a legtöbb hangszert – általában - már nem érzelmi alapon választjuk. Ennek sok oka van, az egyik talán a bőség zavara lehet, másrészről viszont az úgynevezett ár/érték arányt sem szabad szem elől tévesztenünk. A Gretsch Catalina Maple shell-szettek igen kedvező áron (189.000.- Ft) kínálnak magasabb árfekvésben elvárható szolgáltatásokat és hangtulajdonságokat, bármilyen környezetben (én például először egy sportcsarnok-koncertre vittem, azután rögtön egy klub-bulira) jól alkalmazható, megbízható hangszerek. A Tam-Tam Dobcentrumban a már említett Cherry Red mellett Deep Amber színben is megismerkedhetünk ezekkel a dobokkal, ne sajnáljuk rá az időt! Azért az a Gretsch felirat – bár a dobok Kínában készülnek – komoly érzelmi hatással is bírhat, ha pedig belegondolunk, hogy az 5 darabos készlet mellé a 16”-os állótamot ingyen kapjuk, akkor kijelenthetjük, hogy egy ilyen cucc több, mint jó vétel.
Manapság úgy tartják, hogy dúl a retro-őrület. Lehet ebben a megállapításban némi igazság, hiszen a hangszergyártók egyre-másra porolják le a múltban elhíresült szériák elnevezéseit (lásd: a Dobos magazin legutóbbi számát), ami lehetne annak a következménye is, hogy nem tudnak új dolgokkal előrukkolni a nevek terén. Sokkal valószínűbb azonban, hogy a mára legendássá vált, 25-30 évvel ezelőtt zajos sikereket aratott modellcsaládokat új köntösbe öltöztetve a mai ifjak számára újfent hozzáférhetővé kívánják tenni, természetesen a jelenkor összes technikai vívmányával megspékelve. A Superstar név azok előtt is régóta ismert lehet, akik egyébként nem elkötelezett Tama-hívők, és be kell valljam, én magam sokáig szkeptikusan szemléltem ezeket a régi név alatt futó XXI. századi dobokat. Kétkedésem a középkategóriában versenybe állított hangszerrel való első testközeli találkozás során percek alatt tovaszállt, a következő sorokban azt is kifejtem, miért…
A testek
Kezdjük a kötelező (és persze mindig dögunalmas) kódszámmal: SL52S a tesztelt shell-pack gyári megnevezése, amit csak azért írok le, hogy a szaküzletben való érdeklődés esetére megkönnyítsem dobos kollégáim dolgát. A számok alatt megbúvó kézzelfogható termékek csoportja egy 22x18” lábdobból, 16x16” állótamból, 12x9, 13x10” felsőtamokból és egy 14x5,5” méretű pergődobból áll, illetve kapunk még egy MTH900M típusú dupla tamtartót, valamint 3 db állótamlábat.
Egy barátom tréfás megnevezése szerint ezek a dobok faanyag tekintetében „nem telivér” hangszerek, mivel kétféle fából készülnek: a testek külső, és legbelső rétegének anyaga hársfa, míg a köztes rétegeket nyírfából alakították ki. A lábdob 7 rétegű, 7 mm vastag, míg a tamok és a pergő 6 rétege 6 mm vastagságú. A nagyon egyenletes erezetű, és ezáltal könnyedén színezhető hársfa borító-réteg lakkozása minden várakozást felülmúlóan gyönyörű, az általam használt szett a „Custom Amber Fade” -színben pompázik, amely borostyánsárgából feketébe átmenő színkombinációt jelent. A testek színazonossága és köralakja tökéletes. A dobok belső felülete simára csiszolt, leheletvékony matt védőlakk tartja távol a légköri nedvességet a fától.
A második rétegnél kezdődő felfekvő élek hibátlan kidolgozásúak, nagyon élesek, és a lehető legkisebb érintkezési felületet nyújtják a test és a dobbőr között. A bőrök egyébként „Power Craft” jelzéssel ellátott nejlonok, a pergőn Ambassador Coated-nek illetve Snareside-nek megfelelő, a tamokon alul-felül Ambassador Clear hatású, míg a lábdobon tompítókarikával ellátott Powerstroke 3-at idéző Clear ütő, és fekete (jókora Tama feliratos) frontbőrt adnak a gyári csomagban.
A vasak
Dobos-körökben az az általános nézet, hogy a Tama nagyon masszív hangszereket gyárt. Természetesen a masszivitás egyik – talán legfontosabb – feltétele a fémalkatrészek minőségéből fakad. Nem hiába töltötték a japán mérnökök a tervezőasztal mellett az időt, hiszen egyetlen gyártó sem kínál hasonló alkatrész-elemeket a középkategóriás dobjaihoz. Sok összetevő egyenesen a felsőkategóriás Starclassic cuccok öröksége, mint a Star-Cast felfüggesztés, az összes tamon és pergőn fellehető 3mm-es cink-öntvény kávák, és az a bizonyos, gyakorlatilag a végtelenségig variálható MTH900M tamtartó, valamint a lábdob kávafogó karmai, amelyek természetesen vastag gumibetéteket viselnek, a kávák lakkozását kímélendő.
Azért egy kicsit megmaradt a régi idők látványa is, mert a testeken végigfutó (szintén öntvényből készült) úgynevezett „Sound Bridge” babák erősen idézik a levitézlett ’80-as éveket, ezzel együtt a modern design és funkcionalitás jegyében nagyban segítik a testek szabad rezonanciáját, hiszen mindössze két ponton érintkeznek a fafelülettel – és ott is műanyag izolációs alátéteken keresztül. A lábdob lábai már ránézésre is brutálisan tartósnak tűnnek, és a gyakorlati alkalmazás során tucatnyi koncerten sem lehetett panaszt emelni ellenük, az állótam pedig olyan stabilan áll jókora gumitalppal ellátott lábain, mint egy díszőrségben lévő szamuráj a császár neve napján.
A hangok
Nem valószínű, de előfordulhat, hogy egyetlen szóval kellene leírnom a Superstar Custom hangját. Ebben a helyzetben azt válaszolnám: tiszta. Ha két szóval kellene kifejeznem magamat: nagyon tiszta.
A tréfát félretéve, az összes tam – azon kívül, hogy mennyire egységes hangképen keresztül – mindenféle felesleges mellékzönge nélkül szól, már a gyári bőrökkel is. Nyilván ebben a nyírfa (na jó, meg az a két réteg hársfa) testek, illetve az öntvény kávák is komoly szerepet játszanak, de ez a felhasználó szempontjából teljesen huszadrangú. Ami a lényeg: közepestől feszes hangolásig minden tartományban szépen zengő, pont a fülnek (és a színpadi mikrofonoknak!) kedves tamhangokat kapunk, az attack gyönyörű, és a teltségről sem kell lemondanunk. Nincsenek elmosott, nehezen kivehető reakciók, ütéserőnk változásával csak a hangerő változik. Extrém laza hangolásnál persze kissé megfullad a hang, de a középkategória hangszereinél ezt senki nem veheti rossz néven.
A lábdob úgy szól, ahogy kinéz: brutálisan. Bődületes hangerő párosul tüdőzúzó mélyekkel, és ha lukat vágunk a frontbőrre, egy minimális tompítás behelyezése után olyan csattanós attack a jutalmunk, amitől bizony fellebben a dobunkhoz esetlegesen óvatlan közelségbe merészkedő, könnyed öltözetű hölgyek szoknyája…
A végére marad a desszert. A pergődob egyszerűen minden igényt kielégítő hangtulajdonságokkal bír. Kristályos sodronyhangok felett maximálisan artikulált, minden hangerőtartományban (apropó, hangerő: az aztán van bőven!) tökéletesen kihasználható audioélményt kínál ez az ötésfeles mélységű kis méregzsák, az öntött kávák meg egyenesen sóvárognak a nehéz kezű kollégák hatalmas pofonjai után. A sodronyváltó rendkívül precíz, és felépítését látva vélhetően évszázadokig üzemelhet problémamentesen.
Összegzés
Idézném a híres (és igazán közhelyszerű) mondást: a puding próbája az evés. Esetünkben ezt az elkoptatott kifejezést a kedves kollégák bátorítása céljából ástam elő, mert (saját példámon okulva) csak úgy oszlathatjuk el adott hangszerekkel szemben felmerülő (esetleges) kételyeinket, ha adunk a jószágnak egy esélyt a bizonyításra. Személyes cinizmusom abból fakadt a Superstar széria piaci megjelenésekor, hogy végiggondoltam a következőket: ennyi felsőkategóriához tartozó alkatrész, és ennyire minőségi kidolgozás mellett hogyan lehetséges az, hogy a középkategória árszintjén kínálják? Mit „felejtettek ki” az összetevők közül, ami – illetve aminek hiánya – elérhető áron tartja a Tama ezen termékeit? Nos, meggyőződhettem arról, hogy minden a helyén van. A külcsín, a belbecs, és a hang is, a pergő és a lábdob nyugodtan összemérhető a felsőkategória legtöbb szereplőjével, a 300.000.- forint körüli ár pedig (amiben benne foglaltatik az ö darabos HR5WN Roadpro állványszett is, ennek tesztelésére sajnos jelen esetben nem volt módom) igazán barátinak mondható. A forgalmazó a Tam-Tam Dobcentrum, mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom a kötetlen testközeli ismerkedést a Superstar Custom-mal!
Kedves depózók, a moderátor urakkal úgy gondoltuk, hogy mivel én tesztelem immár évek óta a Dobosmagazin számára a hangszereket, és igen gyakran merülnek fel kérdések a topikokban a különféle szettekről, az egyszerűség kedvéért ebbe a topikba helyezzük a megjelent tesztjeimet.
Ha további kérdésetek van a dobokkal kapcsolatban, keressetek e-mailben.
Üdv
Indi
Tama Starclassic Performer B/B
Biztosan nem véletlen, hogy a nagy múltú japán cég a felső kategória választékát bővíti, illetve „ráncfelvarrást” végez egyes típusain. Gondolok itt arra, hogy a sokak által kedvelt Starclassic Maple (juhar) dobok mellé hadrendbe állították a Bubinga (afrikai rózsafa) fából készülő új csúcsterméket, a méltán népszerű Performer széria pedig az idei évtől kapott egy „B/B” kiegészítést, melynek okait mindjárt boncoljuk is, mégpedig a gyártó által PL44ZS típusjellel ellátott shell-pack beható vizsgálatával.
A testek
A fent említett készlet tehát a következőket tartalmazza: 24x18” lábdob (fúratlan), 12x9” felsőtam (fúratlan), 16x16 állótam, 14x5,5” pergődob. A Tama üzleti felelősei is érzik a trendek által diktált tempót, így fordulhat elő, hogy klasszikus rock-felszerelést kaphatunk alapáron (a 24” átmérőjű lábdob eleddig általában a feláras listát gazdagította).
Ahogy ígértem, nézzük a „B/B” kérdést. A helyzet az, hogy a mostanáig kizárólag Birch (azaz nyírfa) rétegekből készített Performer testeket kiegészítették Bubinga rétegekkel, innen származik a Birch/Bubinga, vagyis B/B jelzés. A lábdob testét 5 réteg nyír, és ezen belül elhelyezett 3 réteg Bubinga alkotja, a testvastagság 8 mm. A tamok 4 réteg nyír / 3 réteg Bubinga felépítésben 6 mm vastagságot érnek el. A felfekvő élek mindenhol tökéletesen vannak kiképezve, a harmadik rétegnél kezdődnek, ezáltal elősegítve a bőrök pontos felfekvését, ezzel együtt a tisztább hangképzést. Természetesen a testek kör alakjára nem lehet panasz, és a lakkozás minősége is a legmagasabb követelményeknek megfelelő – véleményem szerint ezek amúgy is elvárhatóak egy felső kategóriás hangszertől. Jelen írás tárgya egyébként Blue Galaxy Fade (csillámos kékből feketébe átmenő) színben pompázik. Nagy előny – mondom, felső kategóriás cuccról beszélünk -, hogy a dobokat gyárilag Evans bőrökkel szerelik fel, a lábdobon EQ4 ütőbőr található, a tamokon G2 ütőbőrök, illetve G1 rezonáns bőrök feszülnek, a pergő pedig G1 festett fehér ütőbőrt kapott, valamint Genera Resonant 300 jelzésű rezgőbőrt. Az egyetlen kakukktojást (ez ugyanis nem Evans termék) a lábdob elülső díszbőre jelenti, ami egy vékony, ám beépített tompítógyűrűvel ellátott, fekete bőr, látványos, fehér Tama felirattal. Ezek így együtt azt jelentik, hogy semmi szükség a bőrcserére, illetve ha mégis, az már egyéni szoc. probléma – én, mint notórius bőrcserélgető nagyra értékelem az efféle minőségi felszereltséget.
A vasak
Ipari felhasználásra készült. Ez volt az első gondolatom, amikor kicsomagoltam a szettet. Vannak ugye a 3 mm vastag cink-öntvény kávák, az öntvényből készült lábdob-kávafogó karmok és kitámasztó lábak, meg alapvetően az ötvény babák - öntvények, amerre szem ellát. Ne is beszéljünk az átdolgozott (ráncfelvarrás, én megmondtam...) StarCast felfüggesztésről, ami szebb is, jobb is, mint elődje, és ezt nem én találtam ki, hanem azon barátaim, akik egynél több felső tammal is elboldogulnak dobolás közben. Állványok értelemszerűen nem járnak a shell-pack mellé, de azért kapunk még egy MTH900AS jelzésű, Omniball rendszerű golyós tamtartót, illetve egy hozzá való MC61 FastClamp bilincset, hogy jól felrögzíthessük a felsőtamunkat egy állványra. Vigyázat, az MC61 egyik oldala csak a Tama szárral kompatibilis, más méretű cső nem megy bele! Természetesen az összes fémalkatrészt gumialátétekkel izolálják a farészektől, csakúgy, mint a megszépült típusjelző táblát, amit egyébként kettő darab rézcsavarral rögzítenek a testekhez. Szóval, ipari szintű felhasználás: évente 120 koncert, mondjuk 10 éven keresztül, és valószínű, hogy még csak meg sem fog látszani a cuccon. Made in Japan...
A hangok
Amit a nyírfa dobok hangtani tulajdonságairól amúgy is tudtunk (sok mély és sok magas hang, jól kezelhető középtartománnyal kiegészülve), mármint, hogy a stúdiótechnikusok nagy kedvencei, az ebben az esetben is igaz marad, ha pár apróságnak nem tulajdonítunk túl nagy jelentőséget. Nevezetesen annak, hogy a legutóbbi lemezfelvételemen az volt a hangmester legnagyobb problémája, hogy hogyan csiholjon ebből a nagydobból olyan hangot, ami nem annyira mély. Adott ez a méretes lábdob ugyanis, és olyan szub-mély frekvenciákon szólal meg, amilyenekről csak álmodni voltam képes eddig. Már a gyári EQ4-es bőrrel is egy telt, zengő, rendkívül karakteres hangot adott, de amikor felraktam rá az EMAD (szintén Evans) ütőbőrt, létrejött egy olyan zabolátlan hang, amely puskalövéssel indul, és mennydörgésben végződik, brutális hangerővel párosulva. Tényleg zabolátlan, ezt a lábdobot minden körülmények között hallani lehet!
A tamok hasonlóan viselkednek, és ez nem biztos, hogy mindenkinek jó. Részemről ugyan előnyben részesítem a mélyen szóló tamokat – különösen állótamok esetében –, de ez szubjektív kérdés. Nagyon konkrét – a 12”-es esetében közepesen mélybe hajló, a 16”-osnál viszont dörgedelmes mély - attack (induló hang), és szép, hosszú lecsengés (sustain) a jellemző. Rendkívül könnyen hangolhatóak a dobok, és ami a legfontosabb: nagyon érzékenyek. Már a legkisebb megütésre is azt a jellegzetes hangot adják, ami erősebb ütlegek hatására is csak hangerőben változik. Az igazi durvaság az EC2 (Evans ez is) bőrök felhelyezése után következett, radikális sustain-csökkenés mellett őserdei mély hangok érkeztek, azzal a nagyon csattanós indulással, ami a legmasszívabb metálzúzásból is kihallatszik, bárhol, bármikor.
A pergődobra először némi aggodalommal tekintettem, arra gondolván, hogy talán kicsit „soványka” ez az 5,5” mélység egy ilyen szett többi tagjához (különös tekintettel a lábdobra). Soha kellemesebb tévedést! Nagyon masszív 2/4-eket lehet pumpálni ezen a pergőn, kristálytiszta, minden felesleges mellékhangtól mentes – és a nyír/bubinga szendvicsfára jellemző - a megszólalás, a tamokhoz hasonlóan különlegesen érzékeny ez a dob is, elég ráfújni, és megszólal. A húrváltó precíz, megbízható darab, a test alsó felén egy kb. 2,5 mm-es kikönnyítés található a húr felfekvésének elősegítése céljából. Én személy szerint a lazább alsó bőr/középfeszes felső bőr típusú hangolást kedvelem, a sodronyt (szintén kiváló minőség) meg hagyjuk dolgozni bátran! A pergő nagy előnye, hogy a hangolócsavarok az ún. Hold Tight rendszerű, lazulást gátló alátétekkel (Tama szabadalom) vannak felszerelve, és láss csodát: valóban nincs elhangolódás. Amúgy az egész szettre jellemző, hogy nagyon szépen tartják a testek a hangolást, valószínűleg az öntvény káváknak köszönhetően.
Meglepő módon nincsenek „kilógó” hangok a felszerelésben, mindegyik test teljes hangtani harmóniában szólal meg a többivel, és nem kivétel ez alól a pergődob sem. Koncertkörülmények között tesztelve olyasmi hallható, mint amikor az embert jól gyomorba vágják egy fejszével, és ha meg tudunk barátkozni egy alapvetően mély, telt hangzással, akkor bizony fül nem marad szárazon.
Úgy általában
A Starclassic Performer B/B dobok hatféle lakkozással, és négyféle fóliaborítással (EFX) kerülnek forgalomba, az ezen cikkben tárgyalt összeállításon kívül 22”-os lábdob mellé csomagolva fúziós (10, 12, 14”-os tamokkal), illetve egy érdekes összeállításban (10, 12”-os tamok és 16x14”-os állótam). A két felsőtamos szettek lábdobjain megtalálható a dupla tamtartó, amely normál funkciói mellett 5 cm-es előre-hátra csúsztatást tesz lehetővé, ezáltal is optimalizálva a tamok elhelyezését.
Összegzés
Ezek a dobok hangosak. Ezekből a dobokból különlegesen szép, és kezelhető hangok szólalnak meg. Ezek a dobok valószínűleg egy atomtámadás után is látható, vagy maradandó sérülések nélkül tovább használhatóak lennének. Ezek a dobok bátran ajánlhatóak mindazoknak, akik egy felsőkategóriás, rendkívül jó minőségű, strapabíró, értékálló hangszeren szeretnének rockzenét játszani. Ezeket a dobszerkókat a Tam-Tam Dobcentrumban szerezhetjük be 450.000,- forint ellenében, de ha csak meg akarjuk hallgatni a hangjukat az utána érkező szívtájéki fájdalom előidézésére, az is megér vagy félórányi időt. Ezek a dobok nem olcsók, úgyhogy ha mától nem iszunk csak napi egy sört, leszokunk a cigiről és bevállalunk egy fárasztó, ám jól fizető másodállást, akkor előbb-utóbb lesz egy ilyen cuccunk, és akkor biztosan nem akarunk majd néhány évig másikat venni.
Médiaértékesítőnk: 
Legfrissebb képeink
